Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Tamás följegyzése

Tamás följegyzése. 75 2 Mikor ezt Jézus meghallotta, felnevetett, mondván nekik: — Ti azt mondjátok, amit tudtok, de én többet tudok nálatok. Mert én öröktől vagyok és tudom, hogyan lettek a mi atyáinknak atyái és tudom, hány évre terjed a ti éltetek. Ennek hallatára elcsodálkoztak. 3 Akkor ismét azt mondta nekik Jézus: — Azon csodálkoztok, hogy azt mondtam, tudom, hány esztendőre terjed éltetek ? Bizony én azt is tudom, mikor teremtetett a világ! íme most nem hisztek nekem, de amikor majd a keresztemet látjátok, akkor elhiszitek, hogy igazat beszélek! Azok pedig ennek hallatára elcsudálkoztak. Hetedik fej eze t. Zakeus pedig felírván a héber ábécét, azt mondá neki: a. A gyermek pedig mondá: a. A tanító ismétlé: a. A gyermek hasonlókép. Megint harmadszor is mondá a tanitó: a. Akkor Jézus a tanítóra tekintve mondá: Ha a te az a-t se tudod, hogyan taníthatod másnak a b-t. És a gyermek az a-n kezdve elmondta mind a huszonkét betilt. 2 Azután megint azt mondta : — Hallgasd meg, tanitó, az első betű berendezését és tudd meg, hányféle mérete és vonala van és ismerd meg az egymást átvágó összefutó vonalakat. A mikor Zakéus egyetlen betűnek ennyi vonatkozását hallotta, elfogódva nem tudott neki felelni. És Józsefhez fordulva mondá: — Testver, ez a gyermek bizony nem föld szülötte, vidd el hát tőlem. Nyolcadik fej ezet. Egyszer Jézus ezek után más gyermekekkel együtt egy kétemeletes ház tetején játszott. Egy gyermeket egy másik letaszított onnét a földre s az meghalt. Mikor ezt a játszótársai meglátták, mind elfutottak, csak Jézus maradt elrej-