Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány
70 Mayer Endi e. a jeruzsálemi szegények segélyezésére s azokat maga viszi fel, abban nemcsak annak bizonyítékát látom, hogy Pál és Jeruzsálem s illetőleg vezetői között nincsenek ádáz harczokat előidéző s szenvedelmes ellentétek, hanem magában a keresztyénségben sincs az a pártoskodás annyira elhatalmasodva, hogy egymás ellen ádáz könyörtelen harczokat folytassanak. Ε mellett mellékes dolog, hogy kétszer vagy egyszer volt-e Jeruzsálemben, mert ebben a kérdésben a fő az, hogy a viszonyok olyanok voltak köztök, hogy akár mikor mehetett. Ha az akkori közlekedési viszonyok olyanok lettek volna, mint most, hihetőleg többször s könnyebben határozta volna el magát ilyen utazásra. A szóban lévő harcz s ellentétek nem az apostoli konvent után támadtak, hanem már előbb; az időt nem határozhatjuk ugyan meg pontosan, hanem bizonyára akkor, a mikor az első pogánykeresztyón szembehelyezkedett a körülmetélés és ceremoniális törvények követelésével s a mikor egyes túlbuzgók emiatt zajt csaptak. Mint nagyobb s gyülekezeti baj tudomásunk szerint Antiochiában lépett fel legelőször, a hol a keresztyénség nemcsak vallási, hanem társadalmi jelentőségűvé is lett, amennyiben kétségessé vált, hogy a pogányokból lett keresztyének részesülhetnek-e az üdvben s a zsidókból lett keresztyének érintkezhetnek-e velők vagy nem? Azon megjegyzésemhez, „hogy nincs jogunk arra, hogy Pálnak leveleit mindenütt feltétlen tekintélyként szembeállítsuk a Csel. könyvével, mert adatok dolgában annyi a hézag és homályosság ezen apostol irataiban, hogy inkább kell törekednünk az összeegyeztetésre, mint az ellentétek túlzott kiélesitésevel kevés adatainknak elvetésére" — fűzött Harsányi-féle magyarázatot egészen helyesnek tartom s elfogadom, mert magam sem akartam vele egyebet kifejezni s csodálkozom, hogy más értelmet tulajdonított neki, mint a minőt akartam. Nagyon természetes, hogy a páli levelek mellett a Csel. könyvének csak kiegészítő jelentősége van s ha ugyanazon esemény elbeszélésében a kettő nem egyezik egymással, Pálnak adunk hitelt. Ebből azonban korántsem következik az, hogy önkényesen döntsünk a Pál által nem közölt, de a Csel. könyvében megőrzött adatok felett, mint a hogy Harsányi teszi, hanem kellő megokolással s kímélettel, mert azt nem lehet követelni egy 2000 évvel ezelőtt ólt Írótól, hogy történeti műve a modern történetírás követelményeinek megfeleljen. Újból csak azt mondom, hogy meg kell tartanunk, a mit csak lehet, hogy ha annak bebizonyítása már nem is lehetséges s jogosulatlannak tartom itten azt a kritikát, mely mindent elvet, ami kétszer kettő módjára be nem bizonyítható. így tehát sajnálattal kell kijelentenem, hogy czikkeinek legvégén foglalt ama kérését, hogy
