Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

A történeti kritikai theologiai irány. A Theologiai Szaklapnak III. évf. 2—3. számában {190—197. oldal) egy ismertetést közöltem, a melyben Harsányi Istvánnak „Az apostolok cselekedeteiről irott könyv" czimű theologiai magántanári dolgozatát néhány bíráló megjegyzéssel mutattam be olvasóinknak. Ez az ismertetés, ugy látszik, nagyon érzékenyen érintette a szerzőt, mert a Sárospataki református lapok f. ó. 15. 16. és 17. számában válaszolva, nem elégszik meg azzal, hogy engem netán hibás felfogásomról s tévedéseimről felvilágosítson s jobb nézetre birjon. hanem egyúttal felhasználja az alkalmat arra, hogy miután szerinte én a történeti kritikai theologiai irányt nem ismerem, vagy tévesen ismerem, kioktasson, sőt leczkét adjon, a miért nem azon a nézeten bátorkodom lenni, a melyen ő van. Az általa ellenem irt „Néhány szó a történeti kritikai theologiai irányról" kihívja a válaszadást. Csak azt sajnálom, hogy Harsányi a maga czikkét nem a Szaklapba küldte be, hogy az olvasó közönség könnyebben tájékozódnék s helyesebb és tisztább képet szerezhetne a szóban levő vitás kérdésekről. Harsányi ismertetésemnek következő állítása ellen emeli fel szavát: „Ha a szerző ezentúl is fog foglalkozni a Cselekedetek könyvével s más irányú theologusok nézetét is megszívleli, azt hiszem, azt a Baur-féle már is feladott theoriát ő is elhagyja s a mindenben czélzatosságot kereső kritikával szemben az igazságot kereső kritika pártjára áll, a melynek elve: nem áldozni fel mindent, a mit bizonyítani nem lehet, hanem megtartani a megtarthatót, ha az már be sem bizonyítható." Ε szavak ismertetésem végén olvashatók s annak mintegy összefoglaló, a szerzőt irányító s buzdító befejezését képezik, minélfogva értelmüket a megelőző ismertetés tartalma állapítja meg helyesen. Abban pedig világosan rámutattam arra, hogy a szerző a Cselekedetek könyvét egyoldalúan Ítélte meg, mert csupa tübingai irányú s szabadelvű kritikusok nézeteit ismeri s azok nyomán halad, minek természetes következése, hogy más irányú nézeteket mem ismervén, csakis ezen mestereinek szavára hallgat. Le-