Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
Jézus szülelése. 249 ezt a fogadást tettem gyermekségemtől az én Istenemnek, hogy ártatlanságban annak maradok meg, a ki engem teremtett, s bízom, hogy ebben a feltételben élhetek majd egyedül csak neki és hogy a mig élek, egyedül neki maradhatok meg minden tisztátalanság nélkül. Akkor mind' csókolgatni kedték őt, kérve, hogy gonosz gyanakodásukat bocsássa meg.j S az összes nép a papok és az összes szüzek lelkesedéssel és örömmel vitték őt egész a házáig, kiáltván és mondván: — Áldott legyen az Úrnak neve, ki a te szentségedet Izráel egész népének kinyilvánította! * * * Máriának a törvényes forum előtt való igazolásáról csak két apokrifus tud. A többi még nem tartotta szükségesnek, hogy Jézus születésének törvényes, tisztességes voltát így körűibástyázza. A legendának e része gyakorlatilag úgy sem ér semmit, sőt a Jézus születéséről szóló többi részletnek is a hitelét inkább rontja, mintsem támogatja. Mert ha Mária igazolása ilyen hivatalos módon, nagy nyilvánosság előtt meg történt volna, akkor Jézus messiánitása más világításban állott volna az egész nép előtt. De jól tudjuk az evangéliomokból is, hogy úgy a papok, mint a nép, mit sem tudtak Jézus különös származásáról s nem látták be messiási igényeinek jogosultságát. Az igazolás elbeszélésében is eltér azonban a két tudósítás egymástól. Jakab elbeszélése még nem színezi ki annyira az esetet és annak jelentőségét, mint az Ál-Máté. Amott a nyilvánosság sem oly; nagy, mint emitt, az eredmény sincs olyan nagyon kiélesítve, mint emitt, ahol a Mária-kultusz és az örök szüzesség dicsőítésének kezdetét könnyű felismernünk. Jakabnál a próba is még a régibb módon, a hegyre menetellel, az Ál-Máté szerint a kósőbbi módon, az .oltár megkerülésével történik. S Mária amott halgatag, csendes, aki ártatlansága tudatában nyugodtan veti magát alá a próbának, emitt azonban pózoló drámai alak, aki messze jövőre kiható elvi kijelentéseket tesz az előtt a nagy. tömeg előtt, „amelyet megszámlálni lehetetlen", s amely éppen olyan készségesen ragadott volna a bűnösre követ, mint a mily készséggel „csókolgatni kezdte Máriát, s kérte, hogy gonosz gyanakodásukat bocsássa meg". Ε részlet érdekes jelensége az apologetikus irodalmi törekvéseknek, s csakis irodalomtörténeti szempontból van értéke. Az átok víz vagy próbavíz IV. Móz. 5 n_ 3 1 rendelkezésén alapul. A Raschi-Kommentár (ed Dessauer. 369—372) és a Sota misna szerint Raaben i. m), aki házasságot tör, s ezt
