Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
244 Raffay Sándor. A fentebbi szakaszok mind azt tartják, hogy az angyal nemcsak Máriának, hanem Józsefnek is megjelent. A Máriának történt jelenés a messiás születésének csak bejelentése, a Józsefnek történt jelenés azonban már igazolása. Hogy ennek szükségét az első hivők nem érezték általánosan, bizonyítja az, hogy csak az egyetlen Máténál van meg. Az δ közlése azonban nem mindenben egyezik a többi rokon közléssel. Elsőbb is nála nincsen szó József hazatéréséről, hanem József és Mária egyszerű názáreti lakosok, a kiknek jegyesviszonya a közönségestől miben sem tér el. Az apokrifus tudósításokban már az a szempont uralkodik minden részleten, hogy Máriát József csak oltalmába vette. S még ahol a szempont korlátait áthágták és Mária jegyességéről beszélnek, ott is a foganás sajátosságának kiemelése és biztosítása végett el nem feledik hangsúlyozni, hogy József hónapokon át idegenben dolgozgatott, s csak akkor tért haza, amikor Mária a szentlélek ajándékát már láthatólag viselte. Az elmaradás, melynek helyét egyedül csak Al-Máté mondja meg, egyik tudósítás szerint három, más szerint negyedfél, hat, sőt kilenc hónapig tartott. Ε terminusok valószínűleg a Máriának Erzsébetnél tett látogatása történetében emiitett terminusok kombinációi. Más eltérés az, hogy Máténál az angyal egyszerű szavakkal biztosítja Józsefet, hogy Mária a szentlélektől kapta magzatát, aki nem más, mint a zsidók messiása. Ezt az egyszerű kijelentést Józseí története azzal színezi ki, hogy a zsidók közönséges messiásképzete szerint a születendő gyermeket az Izráelt felemelő, de minden más népet leigázó, vesszővel uralkodó hatalmas királylyá teszi. Mária, születése pedig a szűztől való születés tényére fekteti a súlyt; a mit legjobban kiélesít az Ál-Máte, amely szerint nemcsak az angyal, hanem a Mária társaságában élő szüzek mindenike is bizonyítja, hogy Mária érintetlen, tiszta. Itt tehát már emberi tanúskodás is járul az angyalihoz, melynek látomásszerűsége e kétségtelen bizonyosságot hamarább kizárhatja. Jakab elbeszélése egyedül követi azt a különben egészen természetes, helyes utat, hogy József első sorban a jegyesével igyekszik a kellemetlen dolgot tisztázni. Máté abban is egyedül áll,hogy Jesaiás7 J 4-re, hivatkozik, s ezzel ezt a helyet messiási jelentőségűvé teszi. Ez már annak a inflexiókkal élő theologizáló folyamatnak az eredménye, a melynek megindulását Jézusnál, virágzását Pál apostolnál, gyümölcsét a dogmaalkotásokban láthatjuk. Hogy a 22—23. versek nem az angyal beszédének alkotórészei, azt bővebb bizonygatás nélkül is könnyű belátnunk 1). Az Immanuel és *) Weiss Β. Das Matthaeusevangelium. Göttingen 1898. 42.
