Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jézus születése

Jézus születése. 187 Justinus vértanú. Első védőirat. 33. fejezet.

1) Halljátok most megint szószerint, mit jövendöl az ő szűztől való születésére vonatkozólag Jésaiás. Így hangzik: íme a szűz fogan méhében és fiat szül és az ö nevét igy nevezik: „Velünk az Isten\

u (Jes. 7 1

4). Mert a mik hihetetlenek voltak és az embereknek lehetetleneknek látszottak, azokról az Isten eleve megmondotta a próféta-lélelc által, hogy megtörténnek ; hogy a mikor megesnek, ne hitetlenkedjenek bennük, hanem megjövendölésük miatt elhigyjék. Nehogy azonban valaki nem értvén meg a világos prófétálást, azzal vádoljon, a mivel mi vádoltuk a költőket, akik azt mondják, hogy Zeus fajtalankodás miatt jött le az asszonyokhoz, megkísértjük a szavak kifejtését. Ez a mondás ugyanis: íme a szűz fogan méhében, azt jelenti, hogy a szűz nem közösüléssel fogant. Mert ha bárkivel közösült volna, nem maradt volna szűz. Ámde Isten ereje leszállva a szűzre beárnyékolta őt és azt cselekedte, hogy ?szűz létére fogant. S az Úrnak azon időben a szűzhöz küldött angyala örömhírt mondott neki szólván: — íme fogansz méhedben szentlélektől és szülsz fiat, ki a Magasságos fiának mondatik; s az ő nevét Jézusnak nevezed, mert ő szabadítja majd meg az ő népét a bűneitől. Igy tanították ezt azok, akik mindazokról, amik ami Üdvözítőnkre, a Jézus Krisztusra vonatkoznak, megemlékeztek ; s akiknek mi hitelt adunk, mert amint azt előbb említettük, a prófétai szellem az idézett Jésaiás által is előre megmondotta, hogy igy származik. Az isteni erőn és lelken pedig semmi mást r.em értünk, mint az Igét, a ki Istennek elsőszülötte is, amint azt Mózes, az előbb említett próféta ki is fejtette. Ez jött a szűzre és beárnyékolta őt, nem közösülés, hanem ráhatás

2) által okozva a fogamzást. Beszélgetés Tryfonnál. 100. fejezet.

3) Hitet és kegyelmet nyervén pedig szűz Mária, mikor neki Gábor angyal azon örömhírt hozta, hogy az Ur lelke *) Justinus raartyr a régi Sichemben, a mai Nablusban született, Samariában. Hadrianus császár idejében lett keresztyénné Antonius Pius korában (138 -161. Kr. u.) Rómában nyilvános tantermet tartott, s mint bölcsész. hirdette a keresztyén világnézetet. Sok munkát irt. Legnevezetesebb munkája a két Apologia és a zsidó Tryfonnal folytatott beszélgetés. Némelyek szerint 156-ban, mások szerint 163-ban szenvedett vértanúságot, s) δ ni δντάμιως, ígyis fordítható: csodával, csodamód, mert különösen az Újszövetségben a övrauig csodát is jelent. Alapjelentése azonban képesség, erő, hatás. 3. Az I. Apologia 33. fejezete Opera oftinia p. 66. A. B. C.; a Dialógus 100. fejezete pedig Opera omnia p. 327 D. található. 13*