Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: A prófétai ekstasis és a zene
182 Ilornyánsilty Aladár. Hasonlókép a sivatag is (Jos. 30 ß Gn. 32 25-33· Num. 21 4_ 9). Itt repdesnek és táncolnak a dubiosus fajtájú skorpiók, viperák, baglyok, sündisznók és sakálok társaságában. Kinézésök ilyenkor a tarka környezethez idomul. Szárnyas kigyó és szőrös kecskebak alakot öltenek magokra. Az állatvilággal különben is szoros viszonyban állanak. Számos állat, mint a kigyó, disznó, egér, nyúl és strucc, csak incorporátiói a dämonoknak. Innen ezeknek sajátos viselkedése és titokzatos természete. Szakadatlan az érintkezés a dämonok és az emberek között. Ez az érintkezés lehet békés és barátságos, igen gyakran azonban káros és veszedelmes. A dämonok nagy része gonosz indulatú és malivolens. 1) Gyűlölik az embert és örülnek, ha rosszat okozhatnak neki. Termószetök leghívebb rajza a mizanthróp Szátán alakjában maradt fenn Hi. 1. 2-ben. Tőlük származik az élet ezernyi baja ós szenvedése. Meglepik az alvókat ós megölik a gyermekeket (Ex. 12 21-30)· Egyszerre irtó pestist hoznak az emberekre (2 Sám 24 ,< lf i). Megjelenésük váratlan, hirtelen, ki nem számitható. A sivatagjáró, pusztaságban időző vándor soha sincs biztonságban tőlük. Észrevétlenül megmarják, amibe bele pusztul (Num. 21 G). vagy éjszaka idején rája törnek és fojtogatják mint Jákobbal történt a Jabbok környékén, kit csak gigászi ereje mentett meg a haláltól 2). Igy is nyomorékja maradt a kellemetlen éjféli látogatásnak Gn. 32 25-20)· Minden betegségnek és nyavalyának ők az okai. Belebújnak az emberbe és bűzös folyást és genyes küteget idéznek elő 3), amint hogy a szeny és a piszok az 6 igazi elemök 4). A menstruátió is a dämonok műve. 5) El nem temetett halottak szellemei rettenetes csapás a vidékre. Csavarogni kénytelenek, mert nem tudnak bemenni a nyugalomba és zavarják a földiek békességét. Az ember nem győz védekezni ellenök (Dt. 21 j_ 9 Jos. 7 2β· 8 2 0. 2 Sám. 18 ! 7). Szemben e kakodämonokkal vannak viszont oly szellemek, amelyek jóindulattal viseltetnek a halandók iránt, nekik használnak ós segítenek. Egy részök az ') Az araboknál a dzsirinek moraliter indifferensek. Se nem jók, se nem rosszak, hanem majd használnak, majd ártanak aszerint, amint valakivel barátságos vagy ellenséges lábon állanak. (Wellhausen, Reste, 149. old.) Lehet, hogy igy volt eredetileg az izráelieknél is és hogy a differenciálódás csak későbbi időből való, de bizonyára még a pogány korból. 2) Jákob pendantja az araboknál Taabbata Sarran, ki a Güllal akadt össze egy sötét éjszaka a Hudzajl területén és addig viaskodott vele, amig megölte. Azután az éjjel hátralevő részét a hullán fekve töltötte el, reggelre kelve pedig a hóna alá vette azt és társaihoz vitte. Agh. 18, 210, 11. 12. 3) Stade, Bibi. Theol. 140. 139. old. Hans Duhm. id. m. 27. old. ν. ö. Hi, 18 1 3. 1 4. 4) „Offenbar stammt alle Unreinheit ursprünglich von den Dämonen" Hans Duhm, id. m. 57. old. V. ö. a ruah tum 'S-t Zach. 13 s-ben. 6) Stade, Bibl Theol. 140. old.
