Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

A íőiskolai rendszeres theologiai semináriumok feladata és módszere. A rendszeres theologiai semináriumok feladatát és módszerét csak úgy határozhatjuk meg helyesen, ha tisztában vagyunk 1. a tudományos semináriumok általános feladatával és jelentőségével a felsőbb oktatás keretében ; 2. a rendszeres theologiai tudományszak feladatával és módszerével. Előbb tehát e kettőről szólunk röviden. I. A tudományos semináriumok feladata és jelentősége a felsőbb oktatás terén. A tudományos semináriumnak keletkezése és fennállása feltételezi azt a belátást, hogy a felsőbb — egyetemi, illetőleg akadémiai — oktatás és tanulmányozás czélja nem pusztán bizonyos, a magasabb gyakorlati életpályákra való tekintetből okvetlenül szükséges ismereteknek, a tudomány vagy a hagyomány kész adatainak közlése és elsajátítása, hanem a gyakorlati élet jogos követelményeinek kielégítése mellett egyszersmind a tudománynak mint ilyennek szabad, önálló mívelése, öntudatos, egészséges továbbfejlesztése s a jövendő szellemi vezéreinek e munkára való képesítése, nevelése. Egyszersmind": ezzel a felsőbb oktatás feladatának felfogására nézve két szélsőséggel szemben foglalunk állást. Az egyik a gyakorlatias irányú szélsőség, mely a massiv realismus és utilitarismus elvéből indulva ki, a tudást, az ismeretet nem az eredet, az okszerűség, a belső érték, hanem a czélszerüség, külső értek, a gyakorlati életben való használhatóság szempontjából fogja fel, a tudománynak mint ilyennek önálló szellemi értékét félreismeri, a tudománynyal önmagáért való foglalkozást meddőnek tartja s azért azt kívánja, hogy a felsőbb oktatás tisztán a gyakorlati szakképzés szolgálatába álljon, mely czélnak elérése végett elegendőnek tartja a tudomány ú. n. kész, megállapodott ered-