Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

166 Könyvismertetés. 166 Javasoltatik annálfogva·, hogy a 4 főbb iskolának t. i. a pozsonyi, soproni,- eperjesi és kézsmárkinak tanárai a lelkészekkel egyenrangúakká tétessenek és hasonlóan javadalmaztassanak. Igy aztán a Rektorok nem cserélgetik papsággal állásukat, sőt a papok közül az alkalmasabbak — Bél és mások példájára — proíesszorságot vállalnak. A 2-ik baj, hogy a Rektorok túl vannak terhelve a sokféle tantárgyak előadásával. A 3-dik, hogy az ifjak a második és harmadik osztályban előadatni szokott studiumokat csak felületesen tanulják. S a 4-dik baj, hogy az iskolákból kiutasított ifjakat más iskolák — minden bizonyítvány nélkül és mintegy kisebbítésére ez elbocsátóknak — befogadják. Minden bajok megszüntetésére javaslatok tétetnek. (307-311 lap.) XII. sz. a. az 1773. szeptember 2. és következő napjain Beleznay Miklós tábornok falujában, Bugyin tartott Conferentia jegyzőkönyve van közölve, — az egyetlen okmány az egész vaskos kötetben, amely kizárólag a helv. hitüekre tartozik. Megvan a magyarországi 4 ev. reform, egyházkerületnek és az ág. evang. Conventnek levéltárában is; de mivel eredetiben és egészben még eddig nem volt közölve, a következő okmánynak pedig mintegy bevezetője: itteni közlése nem felesleges. (212—216. lap.). XIII. sz. a. az ág. evang. Deputátusoknak 1774-ben Mária Teréziához külön benyújtott felirata közöltetik, a melynek elkészítésére és benyújtására Beleznay tábornok adta az impulzust. Ez ugyanis a bugyii Conferentiának végzését személyesen s majd az ugyanattól eredő gravaminális feliratot Vay István, Vattay Pál és Pathay Józseffel együttesen 1773. okt. 11-én a királyné elé terjesztvén: midőn bécsi útjából visszatért, azonnal sietett Ácsára s közlötte báró Prónay Gáborral és Lászlóval, s az ottani lelkész Pohl Mihály Szuperintendenssel a királyné nyilatkozatát, hogy ő nem akarja a hely. hitüektől elkülöníteni az ág. evangélikusokat, s annálfogva elvárja ezeknek küldöttjeit is. A nevezettek megbeszélvén maguk közt s több más előkelő evang. urakkal is e dolgot, Pestre gyűlést hirdettek, a melynek eredménye első sorban egy Deputátiónak Bécsbe küldése lett, amelynek tagjai voltak báró Zay Péter egyetemes felügyelő vezetése mellett b. Prónay László a bányai, Újházi Dániel a tiszáninneniés túli, Pongrácz Boldizsár a pozsonyi egyházkerület részéről, írtak a tuladunaiaknak is, hogy a maguk részéről szintén deputáljanak valakit és azt egyenesen Bécsbe küldjék. Megállapították azt is, hogy a Deputátió a helv. hitűek által acceptált kanálist (Bessenyey György) kövesse s ugyanazért a királynéhoz benyújtandó Instantia Tihanyi Dániel által akként concipiáltatott, hogy az a helv. hitűek által már benyújtott instantiának nyomán haladva, mintegy annak Compendiumának látszék lenni. A Deputátusok 1774. február 10-én Pestről útnak eredve 18-án értek Bécsbe, ahol Bessenyey György 27-ére nyert szá-