Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: Száz év Izráel történetéből
102 Hornyánszky Aladár. körbe járta az egész várost. 1) Nem sokkal a recognoscálás után gyűlést hivott egybe, amelyen a népet és a papokat, nemeseket és elöljárókat felszólította, hogy lássanak a falak felépítéséhez. A hallgatóság rögtön hajlandó volt a munkára s meg is kezdték azt. 2) A környezet csúfolódással és szidalmakkal fogadta a vállalkozást. A kik legjobban mulattak a szerencsétlen zsidókon Szanballat, Tobia és Gusam 3) voltak. Közülök az első Bethoronból származott, egy megerősített helységből, mely azelőtt Efraim, Nehemia idejében Samáriához tartozott. Tobia felesége előkelő zsidó nő volt, 4) ő maga talán abból az ammonita faluból származott, a mely közvetlen Jeruzsálem elpusztulása után Benjaminban keletkezett. Gusamról csak annyit tudunk, hogy eredetére arab volt. A gyülekezetnek buzgóságát azonban e támadás nem gyöngítette. Neh. 3. szemléltető képet ad arról, hogy mily áldozatkészséget fejtett ki minden egyes a falak érdekében. Az akkori főpap, Eljasib, a visszatérés óta harmadik viselője Θ méltóságnak, és testvérei a papok ép ugy részt vesznek a munkában, mint Jerikó és Tekoa lakói. Egyesek a falnak hosszabb-rövidebb részét vállalták magokra, azt a részt, a mely épen házuk előtt feküdt. Mások ezer és ezer rőf falat javítottak ki, rendbehozták a kapukat, behelyezték a gerendákat és zárakat. A törmeléket csak nagy nehézségek között lehetett a Jeruzsálemet környező völgyekből eltávolítani. Mégis a munka csodálatos gyorsan haladt. Nemsokára felóig elkészült nagy bosszúságára a közeli és távoli ellenségeknek. 5) Egyszerre ijesztő hirek jöttek a messzebb vidékekről. A munkában a környékbeli falvakból sokan vettek részt. Ezeknek hozzátartozói egy napon Jeruzsálemben termettek a hírrel, hogy Szanballat és társai a város ellen akarnak vonulni és a további építést erőszakkal megakadályozni. Ugyanakkor a Jeruzsálemen kívül lakók felszólították a munkánál foglalatos családtagjaikat, hogy szüntessék be az építést ós térjenek haza. De Nehemia nem hagyta magát megzavartatni. Őrségeket állított ki, felfegyverezte az összes munkásokat karddal, íjjal és lándzsával. Majd beszédet intézett hozzájuk, bátorságra intette őket. 6) A veszedelem nem volt oly nagy, amint Jeruzsálemben gondolták. Szanballat és társai nem mutatkoztak, csak vak lárma riasztotta meg a gyülekezetet. ') Neh. 2 l t— 1 5. Ujabb kutatások szerint a „völgykapú", honnan Nehemia kiindult, nem nyugaton, hanem délen feküdt (Bertholet, die Bücher Esra u. Nehemia 1902, 51. old.) Neh. 2 ί β - Ί 8. s) Így ejtendő a név Gesem helyett. (Wellhausen id. m. 173. old. Bertholet id. m. 52. old.) *) Neh. 6, 1 8. - 5) Neh. 3 a 33 S. - •) Neh. 4,-3.
