Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Job Könyve. 23. Mikor az ostor hirtelen öl ; Az ártatlan baja csak gúnyt okoz ; 24. Mikor gonosz kezére kerül a föld, S a bírák arca elfedett: Ha ő nem az, ki volna más ? * * 25. A futárnál gyorsabbak napjaim, Elrepülnek, nem látva jót. 26. Eltűnnek mint a nádhajók, Mint sas lecsap a zsákmányára. 27. Ha mondom: feledem bánatom, Elhagyom rossz kedvem és felvidulok ; 28. Megrettenek fájdalmimtól, Hisz tudom, hogy te fel nem mentsz. 29. Én már bűnös maradok, Mért fáradnék hasztalan? 30. Ha hó vizével mosakodnám, Lúggal tisztítnám kezeimet: 31· Akkor a sárba mártanál, Hogy undokká tenne öltözékem. 32. Mert nem ember ő, hogy felelhetnék neki, Hogy együtt mehetnénk törvény elé. 33. Köztünk nincsen békebíró, Aki kezét tehetné mindkettőnkre. 34. Am venné csak le pálcáját rólam, És ne kábítna felsőbbsége: 35. Majd beszólnék, nem félve tőle; Mert így — magamnál sem vagyok. * * 1. Lelkem útálja életemet. Szabad folyást engedek panaszomnak, Beszélek lelkem keservében. 2. Mondom az Istenhez: No ítélj el! Mórt küzdesz ellenem, tudasd velem. 3. Hasznod tán, hogy elnyomj engem? Hogy megvesd kezed fáradságát, Míg a gonoszok tervéhez világot adsz ? 4- Testi szemeid vannak talán? Vagy úgy nézesz, ahogy ember néz V 5· Ember napjai-e napjaid ? Éveid férfi évei? 6· Hogy bűnömet nyomozgatod, És puhatolod vétkemet? 7 Hisz jól tudod, nem vagyok bűnös, Kezedből senki meg nem ment. 8- Kezeid képeztek és alakítottak engem,