Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

80 Jónás jános. VII. 2. Mint szolga eped árnyék után, Jutalmát várja mint napszámos. 3· Úgy lettek örökömmé csalódás havai, Szenvedés éjtszakái osztályrészemmé. 4. Ha lefekszem, mondom : Mikor kelek fel ? Hosszúra nyúlik az éjtszaka, Jóllakom izgalmakkal hajnalig. δ· Testem rüh borítja és földkéreg. Bőröm kemény, majd ismét genyed. 6 Csűrlőnél gyorsabbak napjaim, Tovamulnak remény nélkül. 7· Gondold meg, lehelet csak életem, Szemem többé nem lát jót. 8. Nem pillant meg az utánam néző, Felém tekintsz, és nem vagyok többé. * * 9· Szétfoszlott a felleg, tovatűnt: így aki sirba lépett, vissza nem tér. 10. Nem jön többé házába vissza, Nem ismeri meg őt lakóhelye. 11· Én sem tartom hát vissza szám 1 Beszélek szellemem szorongásában, Panaszkodom lelkem keserűségében. 12. Tenger vagyok-e vagy szörnyeteg, Hogy fölöttem őrt állítasz? 13. Ha mondom : Ágyam vigasztaljon. Segítsen tűrni nyugvóhelyem: 14. Akkor álmokkal ijesztgetsz, Elszörnyítesz látásokkal. Ιδ. Hogy lelkem a megfúlást választaná, Halált inkább mint e csontaimat. 16 Megúntam már — örökké úgy sem élek ; Hagyj fel velem, mert hiúk csak napjaim. 17. Mi az ember, hogy naggyá teszed? Hogy feléje fordítod szívedet ? 18. Utána nézesz reggelenként, Pillanatonként megvizsgálod? 19· Meddig még nem fordulsz el tőlem? Nem hagysz nyugton, míg nyálam nyelném ? 20. Vétkeztem? — mit tettem neked? Emberek őre, mért téssz engem célpontodul, Hogy önmagam terhére válok ? 21. Bűnöm mért nem bocsátod meg, Nem nézed el vétkemet? Mert ime most a porba fekszem, Te keresni fogsz, de nem leszek többé.