Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: A 81. szúra
A 81. Szúra. 55 isteni eredete mellett. Mindkét théma a mekkai perikopákban lépten-nyomon megismétlődik. Egyik is, másik is amolyan „kedvenc" tárgy, amitől a szűk körben mozgó Mohammed nem tud szabadulni s amit nem győz elégszer megforgatva hallgatóinak feltálalni. Annál kevésbbé, mert ez utóbbiak számára mindkettő ízetlen és élvezhetetlen újdonság. Hogy a halál után még számadást tartozik az elhunyt tenni, ez a pogány arab szemében csak nyilvánvaló hóbort lehetett. A közhit mást tudott és mást vallott a sir utáni állapotról. „A régi költemények minden irányban variálják a gondolatot, hogy a halállal mindennek vége. A mementó mórit intésül használják fel arra, hogy kiki élvezze a kevés életet, mely rendelkezésére áll. A remény halvány sugara sem ragyog a kétségbeesettnek a jelen életen túl. Az egyetlen vigasztalás, hogy a halál egyetemes és a legfürgébb, legóvatosabb vad se menekül meg e vadász elől". 1) Mohammed evvel homlokegyenest ellenkezőleg folyton azt prédikálta, hogy a halál csak átmenet a második életbe. Isten meg hagyja halni az embert, azután ismét életre kelti. Egyszer majd beköszönt a feltámadás ós vele a végső ítélet, a jóknak üdvre, a gonoszaknak kárhozatra. Működésének legelső szakában erősen élt benne a meggyőződés, hogy az a »majd« a legközelebbi jövő kérdése, hogy a világítóiét már az ajtó előtt áll. Az »óra« már kopogtat, mondja a 101-ik szúra 2.) Később nem mert ily határozottan nyilatkozni. Világossá lőn előtte is, hogy az idők ós alkalmatosságok ismerete nem tartozik az emberekre (73. sz. 4 2— 4 r,). Csak az biztos, hogy eljő az a nagy nap, eljő oly rendkívüli jelenségekkel, minőket szem még nem látott, fül soha sem hallott. Az ő feladata nem több, mint kitartóan inteni u világot és hallgatói előtt élénk képét adni ez utolsó felvonásnak. A szúrák egész sora tesz bizonyságot, mily sokat foglalkozott e tárgygyal. (82, 81, 84, 77, 78, 99 stb.) Ezek a részletek a legmegkapóbbak az egész Koránban. Felizgatott benseje sehol se nyilatkozik meg oly hévvel, erővel és lendülettel mint itt. A rajz, mit az olvasó e szakaszokból nyer, nem egységes. Külömböző helyeken Mohammed külömbözőkép irja le a végítéletkor bekövetkező átalakulást. Ily eltérések, gyakran ellenmondások nála ép nem meglepők. Amit hirdetett, nem volt rendszer, hanem élet, mely egy fegyelmezetlen gondolkodású ember lelkéből fakadt. A végitélet napjának rajzai között ő maga a hagyo') Wellhausen, Reste arabischen Heidenthums 2 1897. 185. old. s) Az ó-testámentomi próféták nagy része is azt hirdeti, hogy a jom Adonáj, a végitélet, már az 6 napjaikban bekövetkezik. Pál a parusiát még a saját életében beállónak gondolta.
