Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Raffay Sándor: Ignátius levele a rómaiakhoz

52 Raffay Sándor. emberi mód írtam nektek, hanem az Isten értelmében. Ha szenvedek, akartátok. 1)., ha méltatlanság esik rajtam, gyűlöl­tetek. IX. Imádságtokban emlékezzetek meg a syriai gyüleke­zetről, a melynek helyettem Istenre van pásztorul szük­sége. 0 maga, a Jézus Krisztus ügyel fel reá és a ti szere­tetek 3) 2. Én pedig szégyenkezem, hogy közülök valónak mondanak, mert nem vagyok méltó, lévén azok között leg­utolsó és idétlen, De irgalmat nyerek, ha Istenhez jutok. 3. Köszönt titeket az én lelkem és ama gyülekezeteknek szere­tete, a melyek engem a Jézus Krisztus nevében felvettek, s nem is mint idegent. Mert akik engem az én földi vándor­lásom nem is követhettek, legalább városról városra mentek elibém. 4) nagyon is a rómaiaktól függőnek tekinti. S Baur ép azért mondja, hogy Ignatius affektál, mert lehetetlen, hogy a római hatóság a halálra ítélteket egy-két szóra szabadon bocsá­totta volna. Az a mondás: Akarjátok, hogy titeket is akar­janak, bizonyosan arra vonatkozik, hogy a rómaiaknak akar­niok kell Ignatius Krisztushoz jutását, hogy velük szemben is u. a. jóakarat nyilatkozzék meg. A fejezet többi részei nagyon mozzaikszerüen állanak egymás mellett. IX. Ignatius itt a syriai és a Syriából való elindulása óta érintett kisázsiai gyülekezetekről emlékezik meg. A syriai gyülekezetben nincsen utódja, maga a Krisztus ott most a pásztor. Ha a második pont az antióchiai vagy általában a syriai gyülekezetekre vonatkozik, akkor azokat ugyancsak megdicséri Ignatius. Mint már az előzőkben is láttuk, most is Pál kifejezése módjával él, bár nem szó szerint idézi I. Kor. 15, 9. versét. A harmadik pont kétségtelenül a kisázsiai gyülekezetekre vonatkozik, a melyek őt szeretettel, test­vériesen befogadták, s habár nem is hallgatták őt, mint az antióchiaiak, ós nem is követhették vándorútján, legalább eléje mentek s úgy mutatták ki iránta való tiszteletüket és szeretetüket. Ezek üdvözletét társítja most a saját lelke üdvözletével. ') G 2-ben: szerettetek. 2) G 2-ben: „Az Ürra, a ki azt mondá: „Én vagyok ama jó pásztor" (Ján. 10, „.) ') G 2-ben még ez is: „iránta való", értvén ezen nem a gyülekezetet, hanem a Jézus Krisztust. 4) G 2-ben ez az utolsó mondat némi eltérést mutat, de ez a lényeget nem érinti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom