Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

38 Dr. Masznyik Endre. emberi nem iránt való könyörületre nem a Krisztus halála indította, hanem inkább irántunk való könyörületes szereteténél fogva adta a halálra a Krisztust. így a mi üdvösségünknek főoka az Isten könyörületessége, közvetítő oka a Krisztus halála s feltétele a mi engedelmességünk; mert a bűnök teljes megbocsátásához a mi megtérésünk is kívántatik. 6. Az idvesség ezen munkájában Isten kijelentette a maga igazságosságát, mert az igazságtól δ sohasem tér el s mindenkinek megadja a magáét. Azért a mi megigazitásunk nem a cselekedetek érdeméből származik, hanem ennek kegyelmes becsléséből nyeri erejét; a Krisztusban ugyanis azok is igazak, a kiknek Krisztusba vetett hit által bűneik megbocsáttattak. És a ki az ily kegyelemből való megigazítás által Isten iránt való viszontszeretetre nem gerjed, azt az Isten méltán bünteti. 7. Az Isten pedig ezt az igazságosságot mint független és szabados úr gyakorolja, mert 8. neki jogában áll a bűnöket megbüntetni vagy elengedni, vagy a büntetést elhalasztani, vagy pedig szelídebben alkalmazni a nélkül, hogy a bűnössel szemben igazságossága a legkisebb csorbát is szenvedné. — De már 9. az isteni igazságossággal ellenkezik az ártatlant büntetni. Mert a bűntető jog előre felteszi a bűntethetós (büntetendőség) jogát, mely jog az érdemtelenségből van, ez pedig a bűn. Tehát nincs büntetés bűn nélkül. Isten soha senkit sem büntet azért, mert úgy akarja, hanem azért, mert az illető bűnös megérdemli. Hogy ezt jobban megérthessük, meg kell különböztetnünk a szenvedéseket vagy ártalmas dolgokat magától a büntetéstől, mert nem minden csapás büntetés. A csapás isteni főúri jogon érhet minket, de a büntetés érdemi vagy ítéleti jogon. Azért, mikor ketten szenvedik ugyanazt, az nem ugyanaz. Más dolog tehát más miatt szenvedni, más vétsége miatt, alkalmából büntettetni. Ebből következik 10., hogy az Úr Krisztus helyettünk büntetést nem szenvedhetett, mert ő ártatlan volt. Kezes sem volt érettünk, mert Isten őt a mi gyengeségünk támogatása végett s isteni jóakaratból tette az újszövetség kezesévé, hogy az isteni Ígéretek teljesülése iránt ne kételkedjünk. Ha a helyettes elégtétel tanát elfogadnék, nem maradna hely az isteni kegyelemnek, mert ha a mi bűneink a Krisztus érdeméért elengedtettek, akkor nincs szükségünk bűnbocsánatra. Abból is bizonyos, hogy a Jézus nem szenvedett a mi bűneinkért, mert mi mindnyájan elszenvedjük ezeknek méltó büntetését a halálban, a Krisztus pedig megtalálta ártatlan szenvedéseinek jutalmát a feltámadásban. Tehát mikor azt mondja az írás, hogy a Krisztus a mi bűneinkért vagy a bűnökért vagy érettünk szenvedett, meghalt, ennek értelme az, hogy a Krisztus a mi bűneink