Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

Szent- Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. 25 tetett fel a földről az égbe Isten legmagasabb királyi székéhez, — de „úgy látszik (szerinte), hogy a Mát. 28,; 18, 2

0, Jel. 1, 1

3; 2, t stb. bibliai helyek sem czéloznak a Krisztus testének minden helyen való valamelyes szétömlésére, hanem inkább Krisztusnak ama gondját jelzik, melylyel δ híveit az égből kormányozza és védelmezi." Ε pontra nézve tehát inkább a református dogmatikai felfogás felé hajlik, mint a mely szerint az Atya jobbja, a hol Krisztus ül, egy bizonyos hely a legfelsőbb égben, a mennyekben. (II. Helv. c. II.). A felmagasztaltatás harmadik foka az Isten jobbján való ülés. Ε kifejezés Szent-Ábrahámi szerint képes beszéd s azt jelenti, hogy az Úr Krisztus az ő mennybemenetele után állandó s Istenhez legközelebb levő dicső helyet nyert még pedig királyi és ítélő hatalommal. Látnivaló tehát, hogy e pontra nézve is inkább velünk evangélikusokkal, mintsem a reformátusokkal tart, a kik az Isten jobbja alatt bizonyos maghatározott helyet értenek. De azért mégis van némi különbség közté s köztünk is. Az evangélikus felfogás az „Isten jobbja" képzetét minden érzéki vonástól megtisztítja s valóban mélységes szellemi értelmet visz bele, a midőn kijelenti, hogy „dextera Dei ubique est. Non est certus aliquis et circumscriptus in coelo locus: sed nihil aliud est, nisi omnipotens Dei virtus, in cuius possessionem Christus iuxta humanitetem suam realiter venit." S érzi Szent-Ábrahámi is, hogy a feltámadás és mennybemenetel tényén alapszik voltakép a Jézusba, mint Krisztusba vetett hit elvi igazsága és az isteni Ígéretek iránt való reménységünk. Azért e kettős tényből le is vonja Jézus Krisztus személyére vonatkozólag a szükségszerű következtetéseket. Sarkalatos hittótelekként állítja fel a Jézus üdvtörtóneti életmozanatai alapján, hogy az ő személyében a prófétai jövendölések beteljesedtenek, vagyis, hogy 1) a Máriától született Jézus a Krisztus, a megígért Messiás s hogy 2.) a megígért Messiás, a Jézus Krisztus, természetére nézve igazi ember. Állapodjunk meg e pontnál egy kissé. Mit ért SzentÁbrahámi Jézusnak, mint Krisztusnak igaz embersége alatt ? Azt láttuk már, hogy ő Jézus Krisztus megismerését az ő földi megjelenésénél, fogantatásánál ós születésénél kezdi, mert praeexistentiája iránt az írásból nem tud megbizonyosodni. Ebből az következnék, hogy tehát ő Jézus Krisztus igaz emberségét tisztán ethikais nem egyszersmind dogmatikai szempont alá helyezi. Ha így volna, akkor hitből folyó tételt az ő személyére vonatkozólag felállítani épensóggel nem lehetne. más szóval őt nemcsak hogy isten-embernek, de sőt