Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai
A keresztyén hittan alapelvei és főtulajdonságai. 261 tő leg („protokanonikus" és „deuterokanonikus" könyvek) azt a határvonal ingadozása miatt a keresztyén hittan is — akár egyelőre, akár általában — nyílt kérdésnek hagyhatja, annyival inkább, mert az egyes könyveknek egyes kifejezései és mondatai helyett az egészre, az újszövetség lényeges tartalmára kell irányoznia tekintetét, ezen pedig a józan kritika nem változtathat. Nem lehet azonban közömbös a keresztyén hittanra nézve az a felfogás, mely az újszövetség tartalmában oly módon akar különbséget tenni, hogy a keresztyén hittan kizárólagos kánonjává és forrásává Jézus „személyes" tanát, „ Jézus evangyéliomát" teszi, tudatos különbségben az apostolok tanától. Ezt a felfogást különösen erélyesen fejezi ki Wendt l) ki a rendszeres theologiának azt teszi feladatává, hogy (a hittan és erkölcstan összefoglalásával) egységes keresztyén tanrendszerben tudományosan reprodukálja a jelenkor számára azt, amit Jézus a maga korában a kortörténeti viszonyok befolyása alatt, népszerű alakban hirdetett, és e reproductiónak „ellentétben" kellene történnie azzal a „Jézusénál sokkal nagyobb" befolyással, melyet a keresztyén tan alakulására különösen Pál apostol gyakorolt. — Lényegileg ugyanezt az álláspontot képviseli Harnack „a keresztyénség lényegéről" tartott liires előadásaiban. Az itt felvetett kérdés eldöntése attól függ, miben látjuk Jézus személyének és müvének jelentőségét, vagy a hagyományos terminológiával élve : milyen állást foglalunk el a Jézus hármas tisztéről szóló tannal szemben ? Ha Jézus művét az ő tanitói, prófétai tisztében kimerítve látjuk, akkor igazat adunk Wendt vagy Harnack felfogásának. Ez azonban a kereszténység lényegének felfogására nézve elvi tévedés, melynek mélyebb alapja, a mint azt Cremer ugyancsak „a kereszténység lényegéről" tartott előadásaiban Harnackkal szemben meggyőzően kimutatta (1. különösen 6. felolvasását), a bűnnek hiányos pelagianistikus, intellectualistikus felfogásában rejlik. Szerintünk Jézusnak messiási főműve a főpapi tisztről szóló tanban van kifejezve, a mely tiszthez a messiási királyi méltóság elválaszthatatlanúl hozzátartozik s a melynek folytonos kísérője a prófétai bizonyságtétel. S ebből a szempontból Jézusnak személyes bizonyságtételéhez szükségképen hozzá járúl az apostoli bizonyságtétel arról a Krisztusról, a ki művét be is fejezte, aki a mi bűneinkért halálra adatott ós feltámadott a mi megigazolásunkra. (Róm. 4, 25.) Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy Jézus bizony') Die Aufgabe der systemat. Theologie.
