Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Pröhle Károly: A ker. hittan alapelvei és főtulajdonságai

258 Proliié Károly. Nem teszünk tehát egyebet, mint hogy külön is kifejezzük azt, a mi már eddigi fejtegetéseinkben benne rejlik, t. i. hogy a szentírásnak helyes felfogása s a hozzá való helyes viszonynak megtalálása csak a reformácziónak u. n. anyagi elve, a hit által való megigazulás elve alapján lehetséges. Ez az elv nevezetesen két szélsőségtől fogja megóvni a dogmatikust, a melyek mellett a hittannak a bibliához való viszonya nem lehet helyes. Az egyik szélsőség szerint a szentírás pusztán emberi mű, melynek a belső ige — akár a józan ész, akár az állítólagos külön kijelentés — felette áll. Ez a rationalistikus illetőleg rajongó tévedés, mely a hittan bibliai jellegét feleslegessé vagy esetlegessé teszi. Ettől a szélsőségtől megóv a reformáczió anyagi elve, a mennyiben az újjászületett keresztyén tudat, melynek éltető elve a hit által való megigazulás, a maga egész genezisében s önfenntartásra irányúit törekvésében folytonos függésben érzi magát az Isten igéjétől, melyet a szentírás lényeges tartalmaként ismer fel. (Luther: „Lelkiismeretem kötve vagyon Isten igéjében".) A másik szélsőség szerint a szentírás úgy szólván mindenestűi Istennek, a Szentléleknek műve, melynek a keresztyén tudat kell hogy mindenben feltétlenül alávesse magát. Ez az álláspont a hittant vagy a bibliai tan másolatává törekszik tenni (régebbi biblicisták, Beck,

1) Kübel,'*) Wichelhaus), vagy, ha túlhajtott dogmatismussal szövetkezik, erőszakos exegetikai müveletekre viszi s a hittan bibliai jellegét az atomistikusan összeválogatott „dicta probantia" felsorolására szorítja. Ettől a szélsőségtől szintén csak a reformáczió anyagi elve — természetesen ismét nem mint tantétel, hanem mint az újjászületett keresztyén tudat alapténye és éltető elve — óvhat meg, a mennyiben ez az elv a tőle áthatott vallásos tudatnak nemcsak az egyházi tanhagyománynyal, hanem a szentirással szemben is bizonyos relativ önállóságot biztosít, melynél fogva (az újjászületett keresztyén tudat) mindeneket megvizsgál (v. ö. Luther szabad álláspontját a bibliai kánonnal szemben), s ebből a szempontból a keresztyén hittan a józan, elfogulatlan bibliai kritikát nemcsak megengedi, hanem követeli és feltételezi. Ezen a hit által való megigazulás elve alapján nyert lényegileg mindenesetre helyes állásponton a keresztyén hittan az iráselvet lealacsonyító vagy túlhajtó szélsőségekkel szemben a szentírást mint az isteni kijelentésnek eredeti okmányátfogja méltatni. Csak ezen az alapon léphet vele helyes viszonyba. *) Beck, Einleitung in das System der christl. Lehre II. Aufl. 1870. s) Kübel, Über das Wesen und die Aufgabe einer Bibelgläubigen Theologie. 1880.