Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Stromp László: Keresztyén renaissance

238 Stromp László. intézett, fenséges röpirata XXIV. részében — csak azt akarom mondani, lett legyen bár ő még oly gonosz eretnek, mégis jogtalanul és Isten ellenére égették meg őt. . . Az eretneket iratokkal s nem tűzzel kell megczáfolni, mint a hogy a régi atyák tették Ha oly nagy mesterség volna máglyával győzni meg az eretneket, akkor a hóhérok volnának a földnek legtudósabb theologiai doktorai; nem kellene többé tanulnunk, hanem a ki erőszakkal legyőzi a másikat, az meg is égetheti. „Csak a pápa kiván minden szabad vélemény elnyomásával, minden szellemi harc kizárásával uralkodni, mondja egy más helyen (Eine Lection oder Predigt wider die Rottengeister" 1525). Ellenkezőleg e szellemi harcnak fenn kell maradnia, mert hogy az egyház ily harc nélkül kormányozható volna, az lehetetlen . . Az meg, hogy szekták támadnak, épen helyes s így is kell ennek lenni, különben nem is tudnám, hogy harczban kell állanom s nem is juthatnánk soha az írás mélyére, ha meg nem támadtatnánk" .. Valóban sokszor elmosolyodtam a felett, a midőn ultromontán oldalról ismételve olvastam lesújtó bírálatokat, hogy a Protestantismus egyáltalán nem életképes s máris a végső felbomlás stádiumába jutott, felekezetekre szakadt s csak rövid idő kérdése, hogy mint oldott kéve széthulljon. Hogy nincs elvi centruma, a mely alkatelemeit összetartaná, nincs szervezete, mely az állandóság attribútumait mutatná. Hát az ilyen bírálatok, a mellett, hogy ellenfelünk tájékozatlanságát leplezik le, egyúttal a protestantismus valóságos dicsőítő panegyriseinek mondhatók, mert igen hiteles tanúnak, ellenfelünknek ajkáról igazolják, hogy a protestantizmusban, hála Istennek! még mindig erős az Individualismus, az egyéniség ős-örök evangéliomi kovászelve. Ez az egyéniségelv a mi igazi centrumunk, a mely nemcsak hogy minden uniformizálást apriori kizár, hanem az egyéniesült sokféleséget egyenesen megköveteli: s bizony akkor ütne épen a végóránk, ha egy tanformába vagy egy institutióba merevednénk. A mozdulatlanság nálunk egyenlő a halállal. A protestantismus mondhatnók egy százmillió fejű egyház, a melyben mindenki különbözik és mégis egy az evangéliomban. A protestantismus szabad hivőket és szabad gondolkozókat követel. Nem akar sem Luther, sem Calvin, sem Socinus, avagy valamely ezekről elnevezett egyházi institutio avagy ez egyházakban érvényes symbolumok szolgáivá tenni, csak azt akarja, hogy Lutherrel, Calvinnal, Socinussal s a reformatio hőseinek egész gárdájával együtt mi is felszabaduljunk a hitben, az egy Isten igéjét kivéve, minden tekintély alól. Mert Krisztus nem tanított, nem adott semmiféle dogmát, egyáltalában nem írt soha egy betűt sem, jelezve