Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Masznyik Endre dr.: Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus

Szent-Abrahámi Mihály, mint dogmatikus. ív. Fejtegetéseink során elérkeztünk a dogmatikák gordiusi csomójához vagyis a christologiához. Ε pontnál válik meg: keresztyen-e valamely dogmatikus vagy sem? A határozottan és következetesen unitárius, vagy mondjuk inkább igy: a merőben rationalis állásponton álló dogmatikában christologiának helye nincs, mert a szerint a hitnek egyedüli tárgya az Isten s az Isten dolgát, vagyis az üdvösségnek munkáját elvégzi egymagán az Istennek igéje, az isteni igazság. A többi, — tehát az Istennek választott emberei, a próféták és vallásallapitók s köztük a legkiválóbb próféta és vallásalapító, a Jézus Krisztus is szintén hitalanyok és nem hittárgyak. Közöttünk és köztük csak is az a külömbség, hogy őket az Isten egyéni kiválóságuknál fogva történeti eszközökként használta fel a maga igéje, szóval az isteni igazság terjesztésére. Ugyanaz áll tehát Jézus Krisztusról is, a mit Pál apostol magáról és apostoltársairól mond: „Kicsoda azért Pál és kicsoda Apollos, ha nem szolgák, kik által hittetek?" (I. Kor. 3,

5.) Ezt az álláspontot foglalja el többek közt Lang Henrik a maga „Keresztyén Dogmatikájá"-ban s épen azért δ egész következetesen ki is küszöböli rendszeréből a christologiát. S ugyan e törekvés jellemzi az ujabbkori magyar unitárius dogmatikusokat is. „Jézus — mondja többek közt Vári Albert — mint a synoptikus evangéliumok által bemutatott történeti személy, tulajdonképen a hitnek nem tárgya, hanem annak kezdője és mutatója, az emberben levő istentudatnak kifejtője, a tökéletes élet képe, s mint ilyen nem tartozik a hittudomány körébe". S ha csakugyan nem volna több, úgy igaza is volna. Ámde mi ép keresztyén hitünkben többnek tudjuk, mint a hit kezdőjének és mutatójának, többnek, mint puszta tanítónak és erkölcsi példaadónak. A keresztyén hit kezdettől fogva máig voltakép nem a Jézus vallástörténeti alakjához, hanem Jézusban a Krisztushoz, vagyis az élő Isten ama Fiához tapadt, a ki tegnap és ma ős mindörökké ugyanaz, a ki nem csak volt, hanem van és leszen is mindenha, a