Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. 225 XXXVII. 13. Akár ostorul, akár fékül, Akár kegyeimül küldi az emberre. * * 14. Hallgasd meg ezt és rajta, Jób! Bámuld az Isten csodatetteit. 16. Tudod-e mikor gondol ezekre az Isten, Fellege villámát cikáztatván? 16. Tudsz-e a felleg méréséről, A Mindentudó csodáiról ? 17. Te, akinek meleg a ruha, Ha szélcsend áll be déli tájon, 18. Te szállnál velo a fellegekbe, Amelyek szilárdak mint öntött tükör ? 19. Taníts hát minket, mit mondjunk róla, Mert a sötétségben fel nem érjük. 20. Elmondják-e neki, hogy én itt beszélek ? Mert emberek mondják, rejtve van. 21. De im, az ember nem látja a napot, Ha fénylik is a felleg mögött; De jön a szél ős kiderül; — 22. Észak homályából jön az arany — De rettenetes méltóság takarja az Istent. 23. A Mindenható, kit fel nem érünk, A jogot és igazságot el nem nyomja. 24. Azért félik őt az emberek, Vak itt szeme minden bölcsnek. * * XXXVIII. l. És Jáhveh válaszola Jóbnak a viharból mondván Isten. 2· Ki homályosítja a határozatot Értelmetlen szavaival ? 3. Nos rajta! övezd férfiasan combjaid, Én kérdezni foglak, te pedig felelj. 4· Hol valál, mikor megvetém a föld alapját? Mondd csak meg, ha érteni tudsz. 6· Tudod-e, ki adta mértékét neki ? Ki húzta rá a mérőzsinórt? 6· Min feküsznek oszlopai? Vagy ki tette le sarkkövét? 7. Mikor örültek együtt a reggel csillagai, És ujjongtak mind az angyalok. 8. A tengert kapukkal ki zárta el, Mikor kiáradt a föld méhéből ? 9. Felleget adtam ruhájává, Pólájává sűrű ködöt.