Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

Jób Könyve. XXXVI. Igazat szerzek teremtőmnek. Mert valóban szavam nem hazug, Tökéletes értelmű van előtted. 5 Hatalmas az Isten, de mit sem vet meg, Hatalmas a szívnek erejében. 6. Nem hagyja életben a gonosztevőt, Igazat ad a szegényeknek. 7. Nem veszi le szemét a jámborokról, Királyok trónjára ülteti őket. 8. Ha pedig láncra vannak verve, Fogva az inség bilincsein : 9. Csak tettüket adja értésükre, Bűneiket, hogy elbizakodtak. 10. Felnyitja fülüket intésének, Hogy megtérjenek a gonoszságtól. 11. Ha hallgatnak rá és meghódolnak, Jóban töltik napjaikat, Éveiket kellemesen. 12. Ha pedig megátalkodnak, Kimúlanak nem okulva. 13. A romlott szívűek felgerjednek, Nem könyörögnek, ha megköti őket. 14. Igy aztán lelkük ifjan hal meg, A kicsapongók közt életük. 15. De megmenti a szegényt ínségében, A szorultságban nyitva füle. * * 16. Téged is igy visz kísértésbe, Megszorítván bőségedet, És elvivén asztalod, a zsírral teltet. 17. De ha mint a gonoszok úgy Ítélnél, Közel az ítélethez a végrehajtás. 18. Azért is ne birjon kétségre dühöd, A nagy váltság ne tántorítson. 19. Felér-é azzal gazdagságod, Hogy nem vagy az Isten ellensége r Fel-e minden erőhatalmad? 20. Óh ne óhajtsd a vész éjtszakáját, Midőn helyükről népek vesznek! 21. Vigyázz, ne fordulj a gazság felé, Hogy azt választnád Ínségedben. 22. Im nagy az Isten hatalmában, Hasonlót hozzá ki tehetne? 23. Útját ki írja meg neki? „Jogtalant cselekvél", ki mondhatná? 24. Inkább magasztald működésót,