Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Jónás János: Jób könyve

216 Jónás János. XXXI. 3. Nem gaznak való-é a szerencsétlenség? Gonosztevőnek a baleset? 4. Hiszen ő látja útaimat, És megolvassa minden lépésemet. 5. Ha csalárdságban jártam én, És lábam a hamisra sietett: 6. Igaz mérlegen mérjen engemet, És megtudja Isten ártatlanságom. 7. Ha eltért léptem a helyes úttól, Szivem követte szemeimet, És hiba ragadt kezeimhez: 8. Akkor amit vetettem, más egye meg, Tépjék ki sarjaimat gyökerestül. 9 Ha felgyúlt szivem asszony iránt És szomszédom ajtaján leskelődtem: 10. Akkor őröljön másnak a feleségem, Föléje mások hajoljanak. 11. Hiszen gyalázat volna az, És bíró elé való bűn. 12. Mert tűz az, az alvilágig emésztő, Mely minden termésem kiszakgatná. 13. Ha szolgáim jogát megvetettem, Midőn velem perbe kerültek: 14. Mit tennék, ha felkel az Isten ? Ha számot kérne, mit felelnék? 15. Hisz aki engem a méhben formált, formálta őtet is, Egy kéz gyúrt meg az anyaméhben. 16. Ha a szegény kivánatát visszatartám, És epedni hagytam az özvegy szemét; 17. Egyedül ettem kenyeremet, És nem evett belőle az árva velem; 18. — Hisz mint atyjának nőtt fel nekem, Mint anyám szülöttét vezettem őt! — 19. Ha láttam elveszőt öltözet nélkül, Hogy nincs ruhája a szűkölködőnek; 20. Ha inai engem nem áldottak, S ő nem melegedett bárányaim gyapjában; 21. Ha felemeltem az árvára kezem, Mert láttam, hogy a kapuban támogatnak: 22. Akkor essék le vállam vállcsontjából, Karom csövében törjön ketté. 23. Mert félelem fogna el, az Isten balvégzete, Méltóságát el nem viselhetném. 24. Ha aranyba helyeztem bizalmamat, És biztonságomnak mondtam a drága ércet; 25. Ha örültem, hogy nagy a vagyonom,