Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Könyvismertetés

196 Könyvismertetés. β szöveg régibb, az α szöveg későbbi, de mind kettő Lukácstól ered s elveti a Harnack félét, a mely az a szöveget tartja régibbnek a β szövegnél. Megjegyzendő, hogy a β szöveg későbbi keletű codexekben s nevezetesen codex Bezaeben (codex D.), az a szöveg a legrégibb codexekben található (codex s AB C). A kérdés még sincs egészen eldöntve s ha a legrégibb nyugati fordítások nem szólnának a D codex szövege mellett, feltétlenül Harnackhoz kellene csatlakoznunk, igy azonban a kérdést még eldöntetlennek kell tekintenünk. Harsányi azonban a 3 szöveg keletkezésének egész más magyarázatát: a legrosszabbat adja. Ugy magyarázza e szöveg keletkezését, hogy a későbbi másolók, a kiknek száma idők folytán nagyon megnőtt, folyton toldották, javítgatták a szöveget, hogy végül a β alakját nyerte. Ha ez állana, akkor nem kétféle, hanem többféle szövegalakkal nemcsak a Csel. hanem az uj szövetség többi könyveinél is kellene találkozunk, a melyeket hasonlóan másoltak, toldottak s javítottak. Már én is hihetőbbnek találom akár Blass, akár Harnack véleményét, de a Harsányiét semmikép nem tartom elfogadhatónak. A 6-ik szakaszban röviden közli a Csel. könyvének évszámait, tehát a külső történeti keretet, a melybe az egyes események bele varinak foglalva. Ebben kiindulási alap a 35. év vagyis Pál megtérési éve, innét kiindulva a gal. levél történeti adatait felhasználva az ap. konventet 52-re, csesareai fogságát 59—61 s rómait 62—64-re teszi, a mely esztendőben Neró üldözése véget vet az ő életének is. Munkájának végén egy „Függelék"ben ismerteti a magyar prot. theol.-ok felfogását a Csel. könyvéről. Ez talán legtöbbet érő vállalkozás, kár hogy oly rövidre szabta s nem foglalkozott részletesebben az egyes prot. theol.-ok nézetével s nem kutatta, hogy nézeteiket mikép igazolják s mely külföldi írókkal rokonok s mily mérvű ez a rokonság. Sajátságos de való jelenség, hogy külföldi íróknak műveit rendszerint jobban ismerjük, mert forrásokul használjuk mint hazai íróinkat, a mi megbocsáthatatlan bűn, mert így nem gondolhatunk arra soha, hogy theol. irodalmunk számottevő legyen. Mikép vállalkozzék valaki valaminek írására, ha előre látja, hogy figyelemre sem méltatják. Harsányinak müvét figyelemmel olvastam s ajánlom a theologiával foglalkozóknak és az iránt érdeklődőknek, hogy méltassák figyelmükre s olvassák el. Véleményem szerint óriási tévedései vannak az írónak ; nézetét nem irom alá épp a főfontosságu kérdésekben ; de az bizonyos, hogy kitűzött feladatát öntudatosan s elég körültekintéssel akarja megoldani. Sokat olvasott s tanult s ha ezentúl is fog foglalkozni a Csel. könyvével s más irányú theol.-ok nézetét is megszívleli, azt hiszem azt a Baur-féle már is feladott theoriát ő is elhagyja s a mindenben célzatosságot kereső kritikával szemben az igazságot kereső kri-