Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft. Herausgegeben von B. Stade. 1903. 23. Jahrgang. Matth es J. C. (Amsterdam). Az engesztelés gondolata a hűnáldozatoknál. Μ. tanulmánya cáfolata és helyreigazítása Volz „A kézfeltétel az áldozásnál" című cikkének, amely a Zeitschr. für alttestl. Wiss. 1901. évfolyamában (93.—100. old.) jelent meg és amelynek ismertetése a Theol. Szaklap I. 144—146. oldalán olvasható. Kizárólag a kézfeltétel rítusának jelentősével foglalkozik, miért is célszerűbb lett volt ugyanazt a címet választani, amit Volz választott. Volz az összes eseteket, a hol kézfeltétel szokásos, egy közös gondolatból kívánja megérteni. A kézfeltétel mindig erőátvitel, átvitele egy titokzatos substantiának, 'amely lehet jó is, rossz is. Áldozatnál, hivatalbaigtatásnál, gyógyításnál a physikai érintés révén jó substantia közöltetik, tanúskodásnál, áldozásnál viszont rossz substantia. Az áldozó azért teszi kezét a barom fejére, hogy a bűnnek gonosz anyagát az állatnak átadva attól szabaduljon (a helyettesítési theoria). M. szerint e felfogásnak csupán egyik része igazolható. Tény, hogy úgy az Ó-, mint az Új testámen tómban jó adományok érintés által közvetíttetnek (Num. 27

1

8 Dt. 34

9 1 Tim. 4

U 2 Tim. 1

G Mk. 5

2

7—

3

0). Rossz dolgoknak, mint átoknak, bűnnek, tisztátalanságnak átvitelőre azoijban az áldozati cultus körén kívül egyáltalán nincsen példa. A tanúskodásnál, amire Volz hivatkozik, az érintés csak symbolikus értelmű lehet: a tanuk evvel igazolják, hogy a vád csakugyan annak szól, akire kezeiket ráteszik. Az áldozati cultus körén belül előfordul ugyan olyan eset, hogy az emberi tisztátalanság kézfeltétel által átmegy az állatba, így az Azazelnek szánt baknál. „Áron tegye rá két kezét az élő bak fejőre, vallja meg felette az Izráelfiak összes bűneit és összes vétkeit, amiket csak elkövettek és helyezze azokat a bak fejére" (Lev. 16

2

1). De ez az állat nem Jahvénak szól, nem is vágják le s vérét nem juttatják Jahvénak, hanem a pusztába küldik a sivatag daemonának. A Jahvénak hozott áldozatoknál egyenesen ki van zárva, hogy a kézfeltétel cselekvénye a bűnnek átvitelét jelenthette volna. Az égő- és üdváldozatoknál, hol szintén szükséges Theol. Szaklap. ΙΠ. óvf. lg