Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: A 81. szúra

A 81. Szúra. 167 azután közeledett és leereszkedett, két nyíllövésnyire volt csak vagy még közelebb és kijelentette szolgájának azt, amit kijelentett. Látományát nem maga eszelte ki. Azt amit maga látott, el akarjátok tőle vitatni?" Egy másik visióját 53 1 3­1 8-ban mondja el. Ez az érzéki tapasz­talat δ számára döntő erejű bizonyíték, amelylyel szemben vé­gre a hitetlenek kételkedésének is el kell némulnia. 1) Amellett biztosítja Mohammed hallgatóit, hogy δ mindent, amit kinyi­latkoztatásképen kap őszintén és hiven közöl velők. Nem hall­gat el belőle semmit, úgy adja tovább, amint δ maga nyeri 2. A híven reprodukált közleményből azután mindenki maga meggyőzödhetik, hogy „nem az átkozott sátánnak 3) szava ez". (25. v.) Mohammed itt a sátán kifejezést használja, a mi az δ szájában ugyanaz mint a dzsinn. A 25. v. tehát lényegében ugyanazt mondja, amit már a 22. v. mondott. Micsoda gondolat is azt vélni (26. v.), hogy a sátánok és dzsinnek olyan beszé­deket tudnának közölni, amilyeneket δ ád elő? Mert mi az δ beszéde ? Nem vers, nem varázsige, nem jóslat, aminőt a sáirok és káhinok szoktak az δ titokzatos társaik segélyével elmondani, hanem nagy intés ós figyelmeztetés. (27. v.) Mementó a közeledő órára, amelyben Isten megtartja a leszámolást, mindazoknak, akik nemcsak a jelent nézik, hanem a jövővel is törődnek, s akik azt akarják, hogy Isten előtt megállhas­sanak. (28. v.) „De nem akarjátok — fejezi be a próféta a szúrát, — ha nem akarja Isten, ura a világnak". Ε hirtelen fordulattal Mohammed annak adja magyarázatát, hogy miért találkozik az δ prédikálása oly közönynyel, mi az oka a mekkaiak visszautasító viselkedésének. A kikhez δ szól, azoknak túl­nyomó többsége érzéketlen marad a nagy intés iránt és azt mutatja, hogy nem is akar a javulás útjára térni. Miért van ez ? Mert így akarja Isten. Hogy valaki a jó útra térni akar­jon, azt Istennek is kell akarnia, külömben nem következhetik be. Isten idáig azt akarja, hogy csak kevesen akarják az l) Az ó-testámentomi próféták és lépten-nyomon hivatkoznak víziókra. Ezek lényeges kellékei a prófétaságnak Izráelben ép ügy mint Arábiában. s) Ugy látszik ez az értelme a homályos 24. v. nek, amelynél a szöveg hagyománya is bizonytalan. ') Régibb és ujabb fordítások majd mindig „a megkövezett sátán"-ról beszélnek. A kifejezés onnan ered, mert „a monda szerint a sátán meg akarta akadályozni Ábrahámot, hogy fiát feláldozza; Ábrahám akkor kövekkel elűzte őt. Ezért szoktak a mohammedánok a bucsújáráskor bizonyos számú követ dobni, hogy a sátánt elkergessék és Ábrahám tettére emlékezzenek". (Ullmann der Koran 38. old.) Ma már biztos, hogy a helyes fordítás: „az átkozott sátán". (1. Sprengert is II. 242).

Next

/
Oldalképek
Tartalom