Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: A 81. szúra
A 81. Szúra. A szúrának második része (15. —29. vers) esküvel kezdődik, ami teljesen megfelel a Kelet sajátos modorának. A sémi ember kifogyhatatlan az esküdözésben, legyen akár mohammedán, akár zsidó vagy keresztyén. Hozzátartozik a beszédjéhez, mint az ételhez a fűszer. Az O-T-ban nemcsak az izráeliek, de Jahve is gyakorolja ezt a szokást. Majd önmagára (Am 6 8), majd szentségére (Am 4 2), majd Jákob büszkeségére (Am 8 4) esküszik, hogy ezt és ezt szándékozik tenni a jövőben. Az Istenség is úgy beszél, mint ahogy földi tisztelői beszélnek. Mt. 5 3 4_ 3 7-bőI ismeretes, hogy mily esküformulák járták a Jézus korabeli zsidóságnál. Jézus eltiltja a folytonos esküdözést ép úgy mint utánna a Jakab levelének szerzője (5 1 2.) és előtte Jézusben Sirach (23 9-n 27 1 4). Az arabok se jobbak rokonaiknál. „A régi arabok Istenre és az Istenekre, saját életökre, apáik életére és sok mindenféle egyébre esküsznek, csak nem a szakállukra. Erősitgetésekkel spékelik beszédjöket, amiknek azonban nincsen további jelentőségök". 1) Mohammed az elődök és társai példáját követi csupán, midőn lépten-nyomon valami esküt vesz szájára. Amire azután hivatkozik, azt igyekszik mentől változatosabbá tenni. Mindenre esküszik chaotikus zűrzavarban : a napra (91 t), a holdra (91 2), az égre (91 5), a földre (91 a dicsőséges Koránra (50,), a Kábára (52 4), a feltámadás napjára (75,), az önmagát vádló lélekre (75 2), a dagadó tengerre (52 c), a hulló csillagra (53,), a Sinai hegyére (95 2), a tollra és arra amit írnak (68,), a duplára és az egyszerűre (89 2), a tanúra és a tanusitottra (85 3) s) A fenti szúrá ') Wellhausen Reste* 186. old. — A mai mohammedánok Alira vagy Chidrre (= Szt. György) vagy valamely szentre szoktak esküdni (Curtiss, Ursemitische Religion im Volksleben des heutigen Orients 1903. 110, 132 old.; egy obscoen esküformulát, mely mohammedánoknál és keresztyéneknél is divatos 1. u. o. 118. old.) ') Egyéb eskiiformulák a Koránban: a magas tetőre (= ég 52 s), az égre és tornyaira (85;), a megígért napra (85 2), a hajnalpirra és tíz éjszakára (89,), az égre és az éjjeli csillagra (864; 1 0), az apára és nemzettjére Í90 3I, a nappalra (91, 92 a 93,). éjjelre (91, 92 t 93,), a füge és olajfára (95J
