Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jakab elbeszélése
Jakab elbeszélése. 159 — Felmagasztalta az Úr a te nevedet nemzedókrőlnemzedékre: az idők végén 1) általad fogja az Úr az δ váltságát 2) Izráelnek kinyilatkoztatni. És az oltár harmadik lépcsőjére ültette őt. Az Úr Isten pedig hájat öntött ki rá és tánczolni kezdett, és megszerette öt Izráel egész háza. 3) 8. Szülei pedig csodálkozva és a mindenható Istent imádva 8. Mária egészen ellentéte Jézusnak. Őt 12 éves korában viszik ki a templomból, Jézust meg akkor viszik oda. Máriát a szülők ott hagyják, Jézust meg nyugtalanul keresik s aggodalmasan viszik haza. Mária ott maradásán a szülők örülnek, Jézusén bánkódnak. Mária hivatásáról a szülők mindent tudnak, Jézuséról semmit, s mikor az Isten házát mondja természetes otthonának és munkaterének, csodálkoznak rajta. Szerzőnk egész apáczává tette Máriát, akinek sorsa felett a papság tanácskozik és intézkedik. Ebből az is következtethető, hogy a szülei már nem éltek, mert különben nem kellett volna őt idegen férfira bízni. A kanonikus evangéliumok erről még mit sem tudnak. Ott Mária férjhez menetele a rendes körülmények között történik. Mit tett Mária 3 éves korától 12 éves koráig, azzal szerzőnk óp úgy nem számol be, mint azt sem mondja el, hogy 12 éves korától 16 éves koráig mivel foglalkozott. De hát ez mellékes ama főczél mellett, hogy Máriának, mint Jézus anyjának a kiválasztottságát és szeplötelenségót bizonyítsa és szemléltesse. Ε mellett az olyan tévedések, hogy az oltárt a szentek szentébe helyezi, hogy Zakariást főpapnak teszi meg, hogy a főpap bármikor bejáratos a szentek szentébe, s nem csak egyetlen egyszer megy be évenként, szerzőnk előtt nem fontosak. Mig így a kortörténeti tények ellen lépten-nyomon vét, addig ama zsidó vallásos szempontot, mely szerint a szentnek a sorsát folytonosan az isteni közvetlen beavatkozás intézi, egyetlen pillanatra se téveszti szem elől. Az egyházi érdek és az *) in' (βχάτον των rjutgo'v zsidó képzet, melynek az a hit az alapja, hogy az idő folyamatát az Isten 2 részre osztotta. Az αίων οντυς ez a világ, az Istentől való elszakadottság világa. Az κ Ιων μέλλων — a jövendő világ, az Istennel való együttélés kora, vagyis az igazi istenország. A két korszak választó pontját a Messiás megjelenése képezi. Ez a megjelenés az idők végének, az utolsó napoknak a nagy eseménye. s) λντηον = a rabszolgák felszabadításáért járó váltságdíj. Ε világon az emberiség a sátán hatalma alatt áll, a bűn szolgaságában vergődik. Ki kell onnét váltani. Ez a tiszte a Messiásnak. Az 6 megjelenésének köre, működésének tere Izráel. ') v. ö. I. Sám, 2, 2 Í Lk. 2, 5 a.
