Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jakab elbeszélése
Raffay S. Jakab elbeszélése. 149 nem írhatták. De még az sem valószínű, hogy legalább egy része már a mi kanonikus evangéliumaink előtt készen volt. Az meg éppenséggel lehetetlen, hogy ez lett volna Máténak és Lukácsnak is a forrása 1). Szerzőnk a mi kanonikus evangéliumainknak is alapjául szolgáló valamely írásos feljegyzésen kívül a még akkor gazdagon csergedező szóhagyományból is merített. Többet azonban ingadozó feltevések nélkül nem is mondhatunk. A szerző magát egyszerűen Jakabnak nevezi s jeruzsálemi lakosnak mondja. Ebből s azon körülményből, hogy nagyon is bizalmas természetű dolgokat beszél el, s hogy ép a bethlehemi úton történt csodás jelenségeket feltűnő részletességgel rajzolgatja, sokan arra a következtetésre is hajlandók, hogy az a Jakab nem más, mint az Úrnak a testvére, a jeruzsálemi gyülekezet feje, Jakab levelének is irója. Igen, de ezt a feltevést kizárja előbb is az, hogy a kanonikus evangéliumok szerint Jézus volt a legidősebb a testvérek között, továbbá, hogy ez a mű ép a zsidó viszonyok ós intézmények dolgában olyan tévedéseket mutat, a melyek az ő szerzőségét egyenesen kizárják. Aki ezt a művet irta, annak Bethlehemről, Jeruzsálemről, ezek egymástól való távolságáról, a templomról, annak berendezéséről és a benne folyt életről fogalma sem volt. Nem tudja, hogy a jeruzsálemi templomban nem lehetett nőnek lakni, annál kevésbbé ott felnevekednie, nem ismeri mi a külömbség a főpap és a többi pap között, nem tudja, mi volt a Keresztelő atyja és különösen, hogy mi volt az υ papi teendője. Origenes szerint egyptomi volt e mű szerzője. De bárki volt is, inkább pogány eredetűnek kellett lennie, mint zsidónak, mert különben ennyi s ilyen vaskos tévedést nem követett volna el. A szerzőnek a szóbeli elbeszélésen kivül még irott források is állottak rendelkezésére. Ezt bizonyítja elsőbb is a kanonikus evangéliumokkal való egyezése. Azt semmikép sem lehet bebizonyítani, hogy szerző akár Mátét, akár Lukácsot használta volna. Mert ha igen, akkor a tőlük való eltérést nem lehet érteni. Már pedig ez az eltérés oly sok és annyira lényegbe vágó, hogy azt másként megérteni nem lehet, mint csakis úgy, hogy szerzőnknek a kanonikus evangéliumokkal közös eredeti feljegyzés állott rendelkezésére. Feljegyzést, tehát írásos forrást kell mondanunk azért, mert másként a sokszor szószerű egyezés megmagyarázhatlan. Ez az írásos forrás valószínűleg zsidó nyelvű volt, a mit a ') Lásd Conrady L. Die Quelle der kanonischen Kindheitsgeschichte Jesus. Göttingen 1900.