Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Tirtsch Gergely dr.: Az antinomismus keletkezése és feléledése

Az antinomismus keletkezése és feléledése. 147 használandó, első eredménye a timor poenae, mely nem lehet timor servilis, hanem timor sanctus Ε félelem vezet azután szükségszerüleg az amor justitiae-hez, az igazság szeretetéhez". A törvény visszatartó hatalma ugyanis még nem teszi az embereket kegyesekké, jókká, az csak az ember külső életére vonatkozik, ámde neki belső átalakuláson kell keresztül mennie. Luther azt következőkép magyarázza: „Miért jó és minek adatott (a törvény)? Azért, hogy gátolja a gonosztevést s a világ előtti külső kegyességet kierőszakolja; és továbbá, hogy azt a világias kegyességet is gátolja, nehogy az ember azt higyje, ő már az Isten előtt is kegyes, hanem hogy Isten előtt bűnösnek és elkárhozottnak vallja magát, egyszóval hogy semmit sem tart arra, ha a törvény cselekedeteit külsőleg megtartja" (Eri. kiad. 51, 300) A törvény positiv munkássága abban áll, hogy bűnösségünk tudatára viszen. A törvény egyes kívánságait ugyanis nem nehéz betartani, ámde a törvénynek lényegéből folyó sajátsága, hogy nem pillanatnyi követelésű, hanem követelése folytonos s hozzá még nem csak egy parancsról van szó, hanem az egész törvény folytonosan követeléseinek egész súlyával nehezedik a lélekre, a minek közvetlen következménye a súlytól való szabadulási vágy vagyis positiv formában az amor justitiae. Ennyiben pedig a törvény nevelő mester a Krisztusra. Ε pontnál megszűnik szerepe, mely tulajdonképen csak előkészítés és következik a Krisztus kegyelmének hatása. Ámde az előkészítés megokolt ós szükséges, a ki a Krisztusban megjelent kegyelem igazi nagyságát meg akarja érteni, annak a törvény szerepével tisztában kell lennie, sőt a törvény megértése nélkül meg nem értheti az evangéliomban hirdetett kegyelmet. Ép azért Luther nem fél annak kijelentésétől sem, hogy Istennek törvényét szükségesebb hirdetni, mint az evangóliomot. Mindannak dacára azonban szorosan egybekapcsolja a törvény és az evangéliom hirdetését. „Istennek törvényét hirdetni kell, hogy a bűnösök megijedjenek s bűneiket beismerjék, bűneiket bánják és megtérjenek. De ennyivel nem szabad beérni. A másik igét, a kegyelem szavát is keli hirdetni, hitet tanítani, mely nélkül a parancsolatok és bűnbánat hiábavaló." (Eri kiad. 27, 194) Mindezekből pedig az az egy kiviláglik, hogy a modern antinomismus ép oly jogtalanul támaszkodik Lutherre, mint azt a régi tette. Luther midenkoron távol állott ettől az iránytól, életében hevesen harcolt ellene s irataiban is mindenkor az evangéliom álláspontjához ragaszkodott. Dr. Tirtsch Gergely.