Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 3. évfolyam, 1904-1905 (Pozsony)

Tirtsch Gergely dr.: Az antinomismus keletkezése és feléledése

138 Dr. Tirtsch Gergely. vetett bűnök következményeitől való félelem és nyugtalanság s csak ezután keletkezhetik a jő iránti szeretet. Ha pedig ez a megdönthetetlen psychologiai folyamat, úgy a legjobb eszköz a félelem előidézésére: a törvénynek hirdetése. Ε finom ós természetszerű distinktiókkal szemben Agricolának meg kellett hátrálnia. Sokkal korábban lepték őt meg az evangéliom korifeusai, semhogy a teljes győzelem reményével léphetett volna fel ellonök. Nehogy azonban visszavonulása szégyenteljes legyen, azt a kibúvót használta fel, hogy bár a jő iránti szeretet már csak a megtért szivben élhet, de viszont a félelmet nem maga a törvény idézi elő, hanem csak a törvény fenyegetéseinek igazságában való hit. Luther és Melanchthon látva, hogy Agricola már csak a szavak formalismusához ragaszkodik, bezárták a vitát. A torgaui disputátio után Agricola teljes tiz évig hallgatott, e hosszá időt pedig arra használta fel, hogy annál jobban felkészüljön egyszer felvetett eszméje megvitatására. 1537-ben látott napvilágot tiz évi munkásságának gyümölcse a „Positiones inter fratres sparsae" cimű műben. Ε munka nem annyira tudományosságával, mint inkább merészségével, sőt durvaságával keltett feltűnést. Valóságos düh áramlik belőle a törvény és a törvény tisztelői ellen. Különös hevességgel támad Melanchthonnak s magát Luthert sem kíméli. Agricola szerint a törvény nem érdemes arra, hogy Isten igéjének tekintessék. A kik Mózessel foglalkoznak, a sátánhoz valók s maga Mózes pedig akasztófára. A törvény cselekedetei semmi módon meg nem igazítanak s a parázna s egyéb nagy bűnös hacsak hiszen megigazul. A bűnbánatot nem a tíz parancsolat, sem más Mózes-féle parancs előidézni nem képes, hanem csak a tiszta evangéliom kelti azt fel, mert csakis az Isten fiának szenvedése és halála hitteljes szemléletéből fakadhat igaz bűnbánat. Agricola nem tudta azt magának elképzelni, hogy az isteni büntetés előli félelem elég nemes indok volna a bűnbánat előidézésére, mert a törvény természeténél fogva emlegeti a büntetést is. Isten megfenyegeti azokat, a kik akaratát végre nem hajtják s e fenyegetések az áthágót megfélemlítik. Hogy ebből az indokból származzék a bűnbánat, azt Agricola is megengedi ugyan, de szerinte mégis sokkal keresztyőniebb és nemesebb, ha a bűnbánat az Isten iránti szeretetből és hálából fakad, a mit a Krisztusban megjelent isteni kegyelem elevenít meg az emberi kebelben. Az ilyen bűnbánatnak nagyobb erőt és hosszabb tartamot lehet, sőt kell tulajdonítani, mert ez önkéntes, mig a félelem és rettegés támasztotta bűnbánat kierőszakolt. Könnyen elképzelhető, hogy a törvény fenyegetései által kierőszakolt bűnbánat