Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. II. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 85 elmondandókkal szemben. A két nép hagyománya nemcsak külsőleg érintkezik egymással, hanem belsőleg is. Mert Izráel szellemi világa nagy mértékben függ a babyloniaitól. Ezt bizonyítgatja Delitzsch a felolvasás második részében. 1) Világos és mindenki előtt könnyen indokolt e függési viszony a culturális téren. Babylonia már Kr. e. 2250 táján magas fejlettségű jogállam volt „oly műveltséggel, mely bátran hasonlítható a miénkhez." így mutatja Hammurabinak, a babyloniai uralom megalapítójának, törvénycodexe. Az itt foglalt intézkedésekből kitűnik, hogy már abban az időben a kereskedelem és ipar, állattenyésztés és földművelés teljesen ki volt fejlesztve, az ország védelme az általános katonakötelezettséggel szervezve, a jogszolgáltatás és törvénykezés mondhatni a legapróbb részletekig kiépítve és rendezve. Ugyané korból származó levelek igazolják, hogy a közlekedés és az azzal kapcsolatos postaszolgálat már a mi időszámításunk előtti 3-ik évezred fordulóján Babylonia határain túl is semmi kívánnivalót se hagyott hátra. A tudomány főleg a geometria, mathematika és astronomia művelése pedig oly fokot ért el, „mely még a mi modern tudósainkat is lépten-nyomon álmélkodó bámulatba ejti." Ε cultura nem maradt a Tigris és Eufrát közére szorítva. A politikai expansioval karöltve, ezt több helyütt megelőzve a babyloniai szellem hatalmába kerítette a közeli és távoli, kisebb és nagyobb országokat. Bábel „Előázsiának agya" lőn. Mindennél eklatánsabb bizonyíték erre a tell-elamarnai lelet. Az itt talált levelekből kétségtelenné vált, hogy már a Kr. előtti 2000—1500-ig terjedő időközben a Középtenger mentén fekvő sok apró tartomány, ezek között első helyen Kanaán a babyloniai culturának dominiuma volt. Ε dominium később az izráeliekre szállt át örökségül és így csak természetes, hogy culturájokban oly feltűnő sok a babyloniai elem. Hogy babyloniai származás bélyegét viseli magán az Izráelben divatos pénz-, mérték-, és súlyrendszer, az időszámítás, az iparnak számos ága, sőt még a törvények külső formája is. 2) A hatás azonban nem csak a cultura körében észlelhető. Izráel valláserkölcsi világát is átjárta a babyloniai kovász. Az ó-test.-i papság és áldozati rendtartás babyloniai mintákra megy vissza. Hasonlókép a sabbathnap intézménye is. Az ízráeli hagyomány maga sincs tisztában a sabbath eredetével (v. ö. Ex 20 n és Dt 5 1 5), a babyloniai naptár szerint pedig a hónap minden 7., 14., 21. és 28. napja sabattu, olyan nap, „melyen senki semminemű munkát nem végezhet, a király ruháját nem változtathatja, kocsira nem szállhat, nem áldozhat, törvényt nem ülhet, sült vagy főtt húst nem ehetik és még az orvos se kezelheti betegeit." Tekintve, >) p. 25—50. 2) p. 25-28.
