Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Bábel-Bibelvita. II. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 2. A szóban forgó kérdésekről Delitzsch Frigyes ezelőtt csaknem harmincz esztendővel nyilatkozott legelőször. Az alkalmat a nyilatkozattételre a Chaldean Account of Genesis megjelenése szolgáltatta. Alig tette közzé Smith az ő munkáját, Delitzsch volt az, aki gondoskodott róla, hogy e „sensátiós" 1) termék német nyelven is mihamarább napvilágot lásson. Testvérével lefordíttatta, ő maga pedig előszót és függelékképpen megjegyzéseket csatolt hozzá. Az előszóban nagy lelkesedéssel beszél a műről. Hibái daczára is oly alkotásnak tekinti azt, amelyhez foghatót az assyriologusok még nem producáltak. A megjegyzésekben helyreigazításokat és kiegészítéseket közöl a munka egyes részleteihez. Egyúttal jelzi külömböző kérdésekbeu a saját véleményét és felfogását. A bibliai Őstörténet és a babyloniai hagyomány viszonyát illetőleg álláspontja azonos Smith álláspontjával. Az ő meggyőződése szerint is a két nép elbeszélései egy közös törzsnek hajtásai, mely törzs nyilvánvalóan Babylonia talaján sarjadt. Áll ez kevés hijján az összes szakaszokról, melyek Gen. 1—11-ben olvashatók. „Ámbár — irta Delitzsch egyebek között — azon fejtegetések, amelyeket Smith a bűneset utáni átkot tartalmazó ékirattöredékhez fűz, legnagyobbrészt még további bizonyításra és igazolásra szorulnak, annyi már most is kétségtelen, hogy a babyloniai népnek is volt a bibliai bűnbeeséstörténettel egészen analog elbeszélése. Erre enged következtetni első sorban az az ismeretes, egy ősrégi babyloniai hengerről vett és így későbbi kölcsönzésnek még csak gyanúját is kizáró kép, amely véleményem szerint ép nem jelenthet a bűneseten kívül sok mindenféle egyebet is, ahogy Baudissin állítja, hanem csakis ezt az egy jelenetet ábrázolhatja. Erre utalnak azonban még a következő tények is. Előkerült a bibliai özönviztörténetnek pendantja a babyloniai irodalomban és e két tudósítás nemcsak tartalmilag áll, mint egy és ugyanazon eseményről szóló két elbeszélés, egymással rokonsági viszonyban, hanem hangjuk és a részletekre kiterjeszkedő előadásuk is annyira megegyezik, hogy belőlük teljes ') (Smitht) nyilvánosan figyelmeztette Rawlinson, ne űzzön „sensátiós tudományt" Kaulen ρ. 218. Theol. Szaklap. Π. évf. β
