Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Lapszemle
62 Lapszemle. Máté és Lukács szerint más a genealógia, más a szülők lakása, más Jézus születésének éve, mások a születés csodájának a körülményei stb. stb. — Mindenkép érdekes és tanulságos czikk még azoknak is, akik vele egyet nem értenek. Corssen P., Die Orgestalt der Paulusakten czimen közöl hosszabb értekezést a Pál és Thekla cselekedeteiről szóló apokryfonról. Preuschen Έ., Bibelcitate bei Origenes. Eus Η. Ε. VI. 23. 1. és Origenesnek János evangéliumához írt kommentárja alapján vitatja, hogy az ókor e nagy theologusának bibliája legközelebb állt Β κ codiceshez. Különben az írnokai iktatták be a legtöbb idézetet, innét érthetők a citátumok eltérései. Schjött P. 0., Hóm. 1, 1 8_ 2 0-ban a τά αόρατα νοούμενα alapján a görög bölcsészet közvetlen hatását látja. A hely értelmezése egészen helyes: „Az Istennek láthatatlan gondolatai, a melyek a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiban jelentkeznek" stb. A 2. számban Bugge Chr. A. Das Gesetz und Christus czimen nagyon érdekes és teljesen elfogadható módon fejtegeti azt a gondolatot, a mely Mt. 5, 1 7 -20"^ an 18 megvan, de a melyet különösen Gal. 2, 1 9_ 2 0. fejez ki egész világosan, hogy a törvényt Krisztus felváltotta. István volt az első, aki ezt a gondolatot kiemelte, de Pál, aki ki is fejtette. Megvan azonban e gondolat Jakabnál és a Héberlevélben is, míg a későbbi korban Justinus hangoztatta, hogy a Krisztusban egy örök és tökéletes törvényt kaptunk. — A páli theologia kutatóinak figyelmét felhívom e czikkre. Kattenbusch F. Der Märtyrertitel. Azt fejtegeti, hogy a martyr = μάρτυς igazában nem azokat jelentette, akik halált haltak a hitért, vagy Jézushoz való ragaszkodásukért, hanem a kik vallást tettek, bizonyságot adtak az igazságról. így maga Jézus μάρτυς, azok a próféták, az apostolok, az a Keresztelő, az István vértanú, de nem a halála, hanem a beszéde miatt. Amikor az apostolok számát kiegészítik, akkor is tanúbizonyságot keresnek és akarnak találni. Később azonban amint azt a második századból való lyoni levél bizonyítja azok voltak a martyrok, akik nem azt igazolták, a mi Jézussal történt, hanem azt mutatták, ki volt a Krisztus. Így aztán a μάρτυς = εϊχών, μιμητης, μαητης, ςιλωτής. Hogy ezek nemcsak külsőkép igyekeztek a Krisztus életét utánozni, s nemcsak a szavait hangoztatták újból, hanem esetleg meg is haltak, vagy legalább szenvedtek és szenvedni mindenkor készek voltak a Krisztusért, ez tette aztán a martyr szót olyan jelentésűvé, amilyennek azt ma ismerjük. Alapjelentése semmi esetre sem vértanú, hanem hitvalló. Soltau W., Die Herkunft der Reden in der Apostelgeschichte. Főgondolata az, hogy az Acta írója, aki alexandriai keresztyén volt s az apostoli kort egyáltalán nem ismerte közelről, a rendel-
