Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Péter evangéliuma. Rafiay Sándortól
54 Raffay Sándor. Urat elhajszolták és mondák: „Hurczoljuk el az Isten fiát, mert hatalmunkba kaptuk". 5. És bíborba öltöztették őt és bírói székbe ültették, mondván: „Igazán ítélj Izráel királya!" És valamelyikük tövis koronát kerítvén az Űr fejébe tette. Mások meg az ott állók közül leköpdösték az arczát, ismét mások megostorozták mondván: „Ilyen tisztességet teszünk mi az Isten fiának!" 6. És két gonosztevőt hoztak és közibük feszítették az Urat. Ő pedig hallgatott, mintha mit se szenvedne. A mikor aztán a keresztet felállították, ráírták, hogy: „Ez az Izráel királya". És eléje hányván a ruhákat, felosztották és kisorsolták azokat. Ama gonosztevők egyike pedig korholta őket mondván: „Mi az elkövetett gonosztettek miatt szenvedünk így, de ez az emberek megváltója lévén, ugyan mivel bántott meg titeket?" És ellene való mérgükben megparancsolták, hogy meg ne törjék a csontját, hadd haljon meg gyötrődéssel. 7. Dél volt és sötétség szerzője, úgy látszik, erre támaszkodik. De itt is Heródes rendelkezik Jézus elvezettetése iránt, s így az egész részlet ellenkezik Mk. 15, 1 6. Mt. 27, 2 7. Ján. 19, 2-vel. Az ωϋονν αιτον τρέχοντες azt mutatja, hogy gyors menetben igyekeztek ki a törvénykezés helyéről, s így a megcsúfolás menetközben történt. 5. A megcsúfolás egyik érdekes részlete a bírói székbe való ültetés. Igen, de ez lehetetlen, ha gyorsan elhajszolták őt a vesztőhelyre. Különben is a zsidók a birói székkel nem rendelkezhettek s azt komédia tárgyává éppenséggel nem tehették. Ez a mondás tehát valószínűleg Ján. 19, l 3 félreértésén alapszik. Érdekes az is, hogy míg a kanonikus evangéliumokban a gúnyolódás tárgya a „zsidók királya", addig itt az „Isten fia". Csakhogy így a töviskoronának, meg a bíbor palástnak nem igen van értelme. 6. A megfeszítésnek semmi előzményét el nem mondja s a kereszt körül történt események elbeszélésében is feltűnően hanyag. Különösen feltűnő azonban a Jézus csontja megtörésének elmaradásául adott megokolás. János 19, 3 3 sokkal elfogadhatóbb okát adja annak. A ruhák felosztása római szokás volt. Természetes, hogy ennek eszközlői a zsidók nem lehettek. A kereszt felírása egyetlen evangéliumnak se felel meg. V. ö. Mk. 15, 1 6. Mt. 27, 3 7. Lk. 23, 3 8. Ján. 19, 1 9. A gonosztevők egyikéről meg sem emlékezik, a másiknál meg nincs szó megtérésről, csakis Jézus ártatlan szenvedésének kijelentéséről. Ennek a következménye sem megnyugtató, sőt Jézusra nézve igen sajnálatos. Ε hely különben Lk. 23, 4 1 alapján keletkezhetett. 7. A halál idejének csak a meghatározása módja szokatlan, de különben megegyezik a kanonikus tudósításokkal: Mk. 15, 3 3.
