Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. III. Masznyik Endre dr.-tól

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. m. Múltkori czikkemben megismerttetem Szent-Ábrahámi dogmatikájának theológiai álláspontját és alapelveit. Most áttérek magára a dogmatikai rendszerre és bemutatom annak főgondolatait. A dogmatikai rendszernél igen fontos dolog az a módszer, a mely szerint a rendszert, mint egységes szervezetet alkotó anyagot beosztjuk. Ez az anyagbeosztó módszer a legszorosabban összefügg magával a theologiai állásponttal és alapelvekkel. Az evangéliomi protestáns dogmatikák ép a jelzett okból kifolyólag igen különböző' anyagbeosztó módszert alkalmaznak. A legrégibb és legáltalánosabban elterjedt osztó-módszer az u. n. localis methodus. Melanthorl „Loci communes rerum theologicarum seu hypotyposes theologicae. Wittemb. 1521" cz. dogmatikájában jelentkezik legelőször s követői, illetőleg az u. n. orthodox-lutheránus nagy dogmatikusok a XVI. és XVII. században csaknem kivétel nélkül alkalmazták, így közelebbről Strigel, Chemnitz, Hutter. Gerhard stb Nem tartok azokkal, a kik szerint e módszernek tudományos értéke nincs, mivelhogy — úgymond — egész elementáris módon s minden benső összefüggés nélkül állítja egymás mellé a főbb keresztyén tanokat. Ellenkezőleg azt tartom, hogy a localis methodus a dogmatikai anyag beosztása és tárgyalása szempontjából nagyon is jó lehet, ha az egyes locusokat egységes alapgondolat tartja össze, a mint ezt Melanthonnál látjuk, de nagyon is rossz, ha azok nem egyebek üres schémáknál, miket különféle exegeticai és dogmatörténeti anyaggal töltenek ki, mint ezt orthodox scholastikus dogmatikusainknál látjuk. A másik szintoly régi s általánosan elterjedt osztó-módszer az u. n. trinitaristicus methodus. Ezt nálunk evang. protestánsoknál legelőször Calvin alkalmazta „Institutio religionis christianae Basel 1536. cz. művében s utána, bárha igen különböző formákban, megotthonosodott a református dogmatikusoknál, így nevezetesen Leydeckernél. sőt részben a lutheránusoknál is (Lipsius, Kahnis). Ε módszer, mely végső ellemzésben nem egyéb, mint az apostoli hitvallás hagyományos formájának dogmatikai értékesítése, némelyek szerint voltakép, ugyanabban a