Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. I. Daxer György dr.-tól

32 Dr. Daxer György. tudják és ha ez alakjára és erejére nézve a régit felülmúlja. Még nagyobb mértékben mint az államban, az egyházakban is csak úgy szabad valamit tagadni, ha egyúttal építünk is. Minden más tevékenység csak árt; az új hitvallás puszta kívánása még nem elég, bármily őszinte és komoly is legyen az. 6. Az apostolikumnak szószerinti értelmében való elfogadása nem lehet a keresztyén és theologiai érettség próbája. Ellenkezőleg egy érett, az evangéliom megértése és az egyháztörténet tanulmányozása által képezett keresztyén embernek az apostolikum több mondatán meg kell botránkoznia („ein gereifter, an dem Verständnis des Evangeliums und an der Kirchengeschichte gebildeter Christ [wird] Anstoss an mehreren Sätzen des Apostolikums nehmen müssen"). De megfordítva el is lehet várni az érett és képzett theologustól, hogy annyi történeti érzéke legyen, hogy az apostolikum nagy értékéről és igazságbeli tartalmáról (Wahrheitsgehalt) meggyőződjék és annak alapgondolataihoz positiv állást foglaljon el, amely neki lehetővé teszi, hogy az apostolikumban saját hitének egy régi bizonyságát ismerje fel. 7. A symbolum minden egyes mondatával szemben szószerinti értelmében persze ily positiv álláspontot elfoglalni nem lehet. Itt következő három körülményt kell megfontolni: a) hogy maga az ev. egyház sem tartja meg a symbolum minden mondatának szószerinti értelmét („szentek közössége") b) hogy egy mondata Pál ap. tanának ellenmond („a test αάρξ feltámadása") és azért az egyház alapelvei szerint sem tartható fenn szószerinti értelmében és c) hogy az őszes egyes események, melyeket a keresztyén ember vall, nem mint puszta események, hanem azon láthatlan vonatkozások és értéknél fogva, melyeket a hit bennük felfedez, foglalnak helyet a hitvallásban. 8. De ezen megfontolások még nem vezetnek czélra az apostolikum egy mondatával szemben („fogantaték szent lélektől, születék szűz Máriától"), mert itt olyasvalami szerepel mint tény, ami sok hívő keresztyén előtt hihetetlen és amit a többi egyházi értelmezésekkel („Umdeutung") kapcsolatban máskép értelmezni azért nem lehet, mert különben éppen az ellenkezőjét kellene belemagyarázni. Itt tehát tényleg bajban (Notstand) van minden őszinte keresztyén ember, akinek ezt a symbolumot mint hitének kifejezését kell használnia, de ama mondat igazságáról meggyőződni nem tud. A legegyszerűbb megoldásnak az látszik, hogy azok, akik ama mondatot el nem ismerik, lelkészek ne legyenek vagy ne maradjanak és azon laikusok, akik ugyanily helyzetben vannak, azon egyháztól, amely ezen symbolumot fenntartja, visszavonuljanak. Azokat, akiket lelkiismeretük kényszerít, hogy így cselekedjenek, tényleg nem is lehet máskép mint csak komolyan rábeszélni, hogy lelkiismeretük ellen ne