Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. 275 tyéni (de nem római) Anyaszentegyházat és mind a négy recepta religióban avagy vallásban azoknak, a kik jól keresik és feddhetlenül élnek, üdvösségüket. Hiszem az élő szenteknek egyességöket. Hiszek két sacramentumot. Hiszem a feltámadást és lelkem üdvösségét stb." Ε „Confessio" nyilvánvaló bizonysága annak, hogy SzentÁbrahámi határozottan állást foglalva ugyan a főbb keresztyén egyházak metaphysikai trinitanismusa, röviden az u. n. Athanasius-féle szentháromsági dogma ellen, visszatereli egyházát a bibliai alapra, közelebb az üdvoeconomiai sztháromsághoz. Hangsúlyozza ugyanis az Isten egységét, de a subordinatio mellett elismeri Jézus Krisztus és a Szent-Lélek igaz istenségét. A mi pedig ugyan e „Confessio"-ban legjellemzetesebb remonstrans vonás és egyszersmind felekezeti hitvallásban az egész világon unicum, az a valódi keresztyén szeretet és türelem ama kijelentése, hogy „mind a négy recepta religióban avagy vallásban„ üdvözülhetnek az igazán hivők, a mi más szóval annyit tesz, hogy nem a tanban, hanem a Jézus Krisztusban vagyon a mi üdvösségünk. Ez valóban a Jézus szellemének megnyilatkozása! Mily óriási contrastot képez ezzel szemben a Symbolum Athanasianum bevezetése: „Qui vult ergo salvus esse, teneat fidem catholicam" vagyis higyje el az Athanasius-féle sztháromsági tant. Mert hát — a hivatalosan formulázott dogmában vagyon az üdvösség és örökélet \ De Szent-Ábrahámi theologiai világnézetének, közelebb dogmatikai álláspontjának és módszerének teljes megvilágosítására az említett rövid „Confessio"-nál még sokkalta alkalmasabb az ő dogmatikai műve. Ebből érthetjük meg őt legjobban. Mert ezt a művét eredetileg nem hitvallásnak szánta, sőt talán nem is gondolt arra, hogy az ő egyházfelekezete azt valaha symbolomául választja. Hiszen ha valaki, ő érezhette azt leginkább, hogy a hagyományos unitárius köztudattól és törekvésektől milyen ür választja őt el. De megírta azt személyes élő hite s beható irástanulmányon alapuló tudományos meggyőződése kifejtése végett abban a reményben, hogy eszméi majd lassanként átmennek a köztudatba és biztosítják egyházfelekezete helyes keresztyén irányban való fejlődését és egyszersmind jobb jövőjét. S ez a reménye hamarosan teljesült is. „A veszedelmes szirtet" megkerülve, a Jézus Krisztus személyiségére, közelebb az ő nem imádására vonatkozó nagy botránykövet elhárítva, nemcsak hogy biztosította egyházának keresztyén jellegét, hanem egyszersmind az elismerést és tiszteletet még az ellenfél részéről is. Tette pedig ezt az által, hogy — mint már mondottuk is — dogmatikájában a rationálistico-speculativ állásponttal és módszeerel határozottan szakítva egyenesen supranaturatisticopositiv evangéliomi keresztyén alapra helyezkedett. Meggyőződhetünk erről, ha művének „Bevezetés"-ét, a mely nála a más