Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az érintés a Újszövetségben. Baffay Sándortól

264 Raffay Sándor. érdekes, hogy Mk. 5, a

o szerint Jézus azonnal észreveszi, hogy őt megérintették, s hogy erő származott ki belőle. A dolog tehát úgy tűnik fel, mintha Jézusban villamosságszerű erő-anyag volna felhalmozódva, a mely a puszta érintésre úgy az érintőt, mint az erő birtokosát megilleti. (Mk. 5, 21-43· Mt. 9, ι

8-26· Lk. 8, 4ι5

6·) Lk. 6, 1

9 megjegyzi, hogy az egész sokaság igyekezett Jézust megérinteni, mert általános volt az a hit, hogy az ilyen érintkezés csodás gyógyításokat eredményez. Hogy ezt a hitet mennyire túl is hajtották, arra nézve érdekes adat Ap. Csel. 5, 1

5, a mely szerint Jerusalem lakosai az utczákra hordották ki az ágyban fekvő betegeiket, hogy az arra haladó Péternek legalább az árnyéka essék azokra. Hasonlót mond Ap. Csel. 19, 1

2 is, hogy Pálnak még a zsebkendőit és a kötényét is elhordták a betegekre, mert hitték, hogy azok által is gyógyulást nyerhetnek. Hogy pedig az apostolok is képesek voltak a kézfeltétellel betegeket gyógyítani, azt bizonyítja Act. 3, 7, 9, 4

1, 14, 3, .28, 8. Jak. 5, 1

4. Ezt a képességet pedig Mk. 16, j

8 és Lk. 10, 1

9 szerint magától az Úrtól nyerték az ő lelkének a közlése következtében. Mert a Lélek birtokával sokféle képesség és kegyadomány jár együtt. (I. Kor. 12. és 14. Act. 2, g~11· 10, 47· 1> 8· Mt. 19-20·) Az érintés vagy kézfeltétel azonban nemcsak természeti, hanem szellemi hatásokat is képes előidézni, a mi még a legmeglepőbb csodagyógyításnál is sokalta érdekesebb. Mk. 10, i

3-i

6. Mt. 19, 13-15. Lk. 18, 1

5i

7-ben olvassuk, hogy Jézus a gyermekeket kézfeltétellel megáldotta. Az ilyen megáldásnak azonban az áldást fogadónál a tisztaszívűség volt a feltétele (Mk. 6, 5. Act. 8, 2

0.). Sőt az igazán hívők a kézfeltétel áldó erejét nemcsak érezni, hanem másokra átvinni s így terjeszteni is képesek voltak. De még az áldásnál is érdekesebb a kézfeltételnek a szentlélek közlésével való összefüggése. Az Acta szerzője több izben kitér a Szentlélek közléseire. Sokszor úgy látszik, mintha a keresztséggel függene az össze, s annak volna a járuléka (Mk. 1, 8. Ján. 1, 33. s párh. 3, 58. Act. 1, 5. I. Kor. 12, 1

3). De ez csak látszat. A keresztséggel ugyan mindig egy új lélek, új érzület, új életirány felvétele jár együtt, de ennek a változásnak a keresztség nem oka, hanem következménye, mert csak az vette fel a megtérés keresztségét, aki arra a megtérésre már bensőleg elkészült. A keresztségtől pedig a Szentlélek birtoka el is maradhatott. A tanítványok is Act. 1, 5-ben még csak az igéretét veszik a Szentléleknek. Act. 8, l

4~i

6 szerint pedig a Fülöp diakónus által megtérített és megkeresztelt samaritanusok csak akkor veszik a Szentlelket, a mikor az apostolok küldöttei János és Péter kezeiket reájuk teszik. Hasonlókép Act. 19, t 7-ben azt olvassuk, hogy az Apollós által megtérített efezusiak még csak