Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A Bábel-Bibelvita. IV. Hornyánszky Aladártól

A Bábel-Bibelvita. 255 voltak, mint a mieink, képtelen megérteni oly embereket, kik máskép gondolkoztak, mint mi. Lagarde felette szerencsétlenül a homályos jelentésű El (Isten) szót az el (hoz, hez, felé) praepositioval magyarázta.

1) Szerinte El (Isten) = a czél, amely felé minden emberi vágyakozás irányul. A magyarázat élénk oppositiora talált

2) és ma egy-két sporadikus követőtől eltekintve

3) sehol se jó' komoly számításba. Mindenki világos tudatában van annak, hogy ily magasfokú abstractio lehetetlen a primitiv őssémi időkben.

4) Delitzschet a consensus nem zavarja meg. Felújítja a rég elintézett ötletet és arra messzemenő' consequentiát épít, a babyloniai monotheismust. (I. 45., 46.) Miután nincs érzéke a keleti gyermeklélek iránt, a gyermekekbó'l magafajta nyugati aggokat csinál. Hasonlókép jár el a Jahvenévnél. „Jahve, mondja I. 47. a létező, az állandó, aki az örök törvényszerűséggel fénylő csillagsátor fölött él és működik." Az etymologia régi és sok helyütt fellelhető.

5) De régi s ma általános a visszautasítás is, amely nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az egyszerű sémi ősöket egy Istenségnek elnevezésénél a speculatio vezérelte.

6) Delitzsch egy más helyen (II. 21.) a Sinai Istenéről mint „amindeneket átkaroló"-ról, „mindeneket fentartó"-rólbeszél. A megjegyzés ügyetlen vallástörténeti anachronismust tartalmaz, mert összekeveri egy keresztyén theologus képzeteit a sivatagban bolyongó izráeliek képzeteivel. Meglepő annak az útnak felvétele, amelyen Delitzsch véleménye szerint a teremtéstörténetet tartalmazó babyloniai mythos az ó-test.-i irodalomba jutott. A Papi Codexnek szerzője, így állítja Delitzsch, megismerkedve Babyloniában a Bel-Tihámat harczának egy írásba foglalt recensiójával, annak polytheistikus részeit törölte és a redigált szöveget munkája élére helyezte. (I. 34.) A ki ismeri a babyloniai zsidóság vallásos öntudatát, az űrt, amely őt a babyloniaiaktól elválasztotta, Deuterojesajás csúfolódásait a babyloniai vallás fölött, a Papi Codexnek exclusiv és minden idegennel szemben ') Lagarde: Mittheilungen I. 1884. 94—111. old.; Übersicht über die im Aramäischen, Arabischen u. Hebräischen übliche Bildung der Nomina 1889. 162—171. Legelőször az Orientaliában. 2) Lásd többek között Baethgen, Beiträge zur sem. Religionsgeschichte 1888. 272. s köv. Schultz, Alttest. Theologie 5. kiadás 1896. 406. old.: „Ueber die Wahrscheinlichkeit eines solchen Gottesnamens in der Urzeit zu streiten wäre unnütz." s) Cornill, Der isr. Prophetismus 1894 8. old.; Hőmmel, die altorientalischen Denkmäler u. das AT. II. Aufl. 1903. 12. old. 4) Oettli, Der Kampf um Bibel u. Babel 27. old.; Baentsch, Babel u. Bibel (Prof. Monatshefte 6. Jahrgang 1902.) 291. s köv. old.; Gunkel 45. old. Hogy a Lagarde-féle etymologia nyelvileg is lehetetlen 1. Jensen 493.; Baentsch 292. s) A Jahvenév különböző értelmezései áttekinthetően egybeállítva megtalálhatók Baentsch commentárjában Ex 3,

5-höz. 6) Smend, Alttest. Relgesch. 2 1899. 23. oldal jegyzet.