Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

238 Lapszemle. 238 el a ksatriyák, vagyis a világi arisztokraták, legalább Gotama korában nem. Ε tényező felettébb nagy befolyással volt a végre, hogy sikerrel terjedjen a telivér nemes származású Gotama által hirdetett tan, mely megszüntetett a társadalmi felsőbbségre számot tartó minden brahmini igényt, tisztán erkölcsi alapon. Buddha az igazságnak új critériumát állapítja meg s az erkölcsiségnek új sanctióját proklamálja és éli. Ez elvek mélyen a népszellemben gyökereztek; azt mondta ki valósággal az Áldott, a mi az ő lelkükben élt, de még annak kifejezést nem adtak s nem is adhattak volna ily precizitással. Az egyén értékét fölismervén, kivétel nélkül mindenkit, még a csandalát s a nőt is, képesnek tart arra, hogy megszerezze üdvét csupán erényes életével. Végtelen nagy volt Buddha személyes hatása követőire. „Kiválóan bölcs és kedves egyéniség, teljesen felebarátjai javára s követői gondozására szentelé magát; ezért kivétel nélkül döntő hatást kellett gyakorolni az ő fényes tehetségeinek igazra és erősre, nemes származásúra és hosszan szenvedettre, egészségesre és betegre, tanítványra és ellenfélre, éles avagy gyöngébb elméjűre egyaránt." Ezeken kivül a szó teljes értelmében fölvilágosodott: nem kíván csodák által hatni, nem barátja az olcsó népszerűségnek. Kitűnő tanítómester. Beszédeit tudós és tudatlan egyformán megértheti. Tejnek italával táplálja a gyengéket, de ád kemény eledelt is a tanultabbaknak pl. mikor a mulandóságról és a lélek lételének tagadásáról elmélkedik. Kívánja, hogy napról-napra gyarapodjanak az ismeretben, buzgón törekedjenek a fölvilágosodásra s üdvöket saját erejökre támaszkodva munkálják ki. Az ember lényegének mélyreható elemzésével helyes fölfogásra kívánta tanítani híveit az universumot illetőleg, s az újra meg újra más alakokban történő születések tanával megszüntetvén minden lényeges külömbséget az ember és más élő valóságok között a legszélesebb körű altruistikus eszmék alapján a minden élő lényre kiterjedő könyörület érzelmét kívánta szivökbe plántálni. S rettenetesnek látszik bár az újra való születések és msghalások kínforgataga, de ebből is kiszabadulhat értelmi fölvilágosodás s erkölcsi megjobbulás által mindenki, bármely néposztályhoz vagy nemhöz tartozzék is. Ε tan hirtelen óriási elterjedésre jutott. Talán Alexandriában is ennek nyomait látjuk a gnostikus eszmékben. De rohamosan el is vesztette uralmát a buddhismus, s manapság, a régit leginkább megközelítő alakban, csupán Ceylonban, Japánban, Burmában, Siámban és Tibetben található föl. Egy idő óta e helyeken Tibet kivételével a régi vallás újraéledésének határozott jelei láthatók. Ez újraéledés czélja nem csak védekezni a keresztyén vallás és czivilizáczió ellen, de velők szemben támadólag is lépni föl. Colomboban, Burmában, Mandalayban hitvédő és terjesztő társulatok alakultak, alsó és felsőbb iskolákban taníttatik a Dharma; papképzőintézet nyilt meg Ceylonban ameiikai támogatással; buddhista népszerűsítő könyvek adatnak ki térítési tendentiával és jól szervezett sajtó szolgálja a Buddha vallása ügyét úgy, hogy rokonszenves mél-