Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. The Hibbert Journal. 1903. áprilisi (3) szám. Az értekezések sorát G. Lowes Dickinson tanulmánya nyitja meg „az Optimismus és halhatatlanságáról. Vizsgálódásai eredményét e három pontban foglalja össze: 1. A világ nem öröktől fogva jó, hanem állandóan a jó vég felé'törekszik. 2. Ε végben mindannak, ami individuális, valahogyan részesülnie kell. 3. Ebból folyik, hogy minden individuális lélek halhatatlan és hogy utóvégre mindenegyes lélek a menybe jut. D. e tételei, mint ő maga is hangsúlyozza, kizárják a pokolról szóló keresztyén egyházi tant, a praedestinátiót és a determinismust. Kár, hogy szerző nem fejti ki részletesen ez utóbbiakról táplált felfogását. A benyomás egyébként, amit e czikkébó'l az olvasó nyer, az, hogy nem tanulmányozta eléggé az Újszövetséget és Kálvin Institütióit. Prof. A. Seth Pringle Pattison „Martineaü bölcseletéről" közöl kritikai ismertetést. Martineaü elvei félszázadnyi hosszú idó'n át lényegében változatlanok maradtak. Ethikai álláspontját már 1839-ben véglegesen kidolgozta, amidó'n németországi idó'zése alatt Kantot, Hegelt, Platót tanulmányozva kialakult benne „a világ metaphysikája." De tévedés volna azt hinni, hogy ő e philosophusok bármelyikének tanítványa vagy követője. Martineaü önálló egyéniség. Legtöbb szellemrokonságot a skót intuitionálistákkal árul el, akik között mint vezérharczos küzdött, amidőn az edinburghi idealisták a londoni sensationalistákkal vívták csatájukat. Hamiltonnal sok tekintetben egyező nézetet vall a külső világról és a lelkiismeretről. Persze felfogása olyan, amely lépten-nyomon kihívja az ellenmondást. Martineannak az erkölcsi tudatról szóló azon theoriája, hogy az mindenegyes esetben intuitióval dönt a két egymással conflictusban levő motívum között, egy hívet sem szerzett és psychologiai és bölcseleti szempontból tarthatatlan. Pattison joggal veti fel a kérdést: ha tisztán intuitiv tanúbizonyságaink bona fidesére bízva magunkat eljutunk az igazsághoz, miért akkor többre törnünk és törekednünk ? A theista bölcselő e túlzott intuitionalismusa természetes folyománya annak a individuálismusnak, amely Martineaü moralphilosophiájának