Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól
226 Raffay Sándor. az órától fogva, amelyben az Úr poharát kiitta, mindaddig nem eszik, amig csak a halottakból feltámadva nem látja őt. — Kissé később megint: „Hozzatok, úgymond az Úr, asztalt és kenyeret". S tüstént hoztak. Vette a kenyeret és hálákat adott és megtörte és aztán az igazságos Jakabnak adta és ezt mondá neki: „Testvérem, egyed a te kenyeredet, mert az ember fia a halottakból feltámadott". kai: „Van őrségtek, menjetek s őrizzétek, a hogy tudjátok." Nyilvánvaló tehát, hogy amint Jézus elfogatásánál is a templomőrség egy része volt kirendelve (Mk. 14, 4 7, Mt. 26, 5 1, Lk. 22, 5 0, János 18, 1 0.), úgy a sír őrizetét is ezekre bizta a synedrium. Még Mt. 28,,! szerint is a feltámadás után az őrség a főpapokhoz megy jelentést tenni, s csak a 14. versben találunk czélzást arra, hogy az őrség felelős volt a helytartónak is. Ez azonban már csak azért sem áll meg, mert kész lehetetlenség még csak gondolatnak is, hogy a 13. vers szerint rendes katonaság azzal védekezzék, hogy az őrségen elaludt és így történt a Jézus tetemeinek elsikkasztása. A Héb. Ev. tehát azt az adatot igazolja, amit a helyzet és a jogviszonyok is követelnek, hogy Jézus sírját a papok őriztették a maguk szolgáival. Hogy Jakabot „igazságos" jelzővel illeti a szerző, azon nincs mit csodálkoznunk, s még kevésbbé van jogunk ebből oly messzemenő következtetéseket vonni, hogy ez az irat késői termék, mert nemcsak Josephus, hanem Hegesippus is bizonyítja, hogy Jakabot már az Úr életében (από των τ οι κυρίου χρόνων Eus. Η. Ε. 2,23) igazságosnak nevezték. S ép ezzel az elnevezéssel különböztették őt meg az apostoloktól. A Jakab fogadalma sem ismeretlen. Csakhogy mindenütt más összefüggésben áll, mint a hogy azt itt találjuk. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy Jakab akkor tette a böjt fogadalmát, amikor az „Űr poharát" megitta. Igen, de az utolsó vacsoránál az apostolokon kivül senki se voltjelen (Mt. 26, 2o- Mk. 14, 1 7. Lk. 22, u.). Különben is valószínűtlen, hogy Jakab már ekkor hive lett volna Jézusnak (Ján. 7, 5.). Lehet, hogy a Héb. Ev. szövegét latinra fordítva esetleg maga Hieronymus tévedett, s irta e helyett „qua biberat calicem Dominus" így, amint most áll: „qua biberat calicem Domini", vagy pedig a szokásos formula miatt (I. Kor. 10, 2 7.) a leírók rontották meg a szöveget. Hogy ez nagyon valószínű, mutatják a későbbi legendák és történetek (Gregor de Tours, hist. Frank. 1, 21. Pseudo-Abdias, hist. apóst. 6, 1. és Jakob de Vorgine legenda aurea 67. 1. Gebhardt-Harnack Texte u. Untersuch. V. 1889.), a hol mindenütt azt olvassuk, hogy Jakab akkor tette ezt a fogadalmat, amikor Jézust a kereszten meghalni látta, vagyis, amikor az Úr a Getsemanéban önmaga által keserűnek mondott poharát (Mt. 20,22-29· 26, 3 o_ 4 2.) kiitta. S a fogadalom
