Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

A „Héberek Evangéliuma." Baffay Sándortól

A „Héberek evangéliuma." 213 hanem Act. 24, 5 is azt bizonyítja, hogy az első keresztyéneket nevezték e néven, amelyet azonban csakhamar felváltott a keresztyén elnevezés (Act. 11, 2

6. 26, gg. I. Pét. 4, ]

6.). Ama szerint a keresztyének zsidó felekezet, eme szerint a szidóságból a messiáshit alapján kivált új vallási közösség. A nazarenus elnevezést azok a zsidó keresztyének, akik a zsidóság közé ékelve az ősi hagyományokhoz, ünnepekben és felfogáshoz hivek maradtak, később is megtartották. Ezek a törvény szerint igyekeztek élni, s igazán rájuk illett Hieronymus ama mondása, hogy ezek zsidók is, keresztyének is akarnak lenni és ép azért se nem zsidók, se nem keresztyének. De a merev zsidóskodás kezdetben éppen nem volt se ritka, se feltűnő. Elég csak az apostolokra gondolnunk, avagy ép a jerusalemi gyülekezet fejére, Jézus testvérére Jakabra, aki a legszigorúbb zsidókat is felülmúlta a zsidó szertartások gyakorlásában. A nazarénusok vagy nazaraeusok tehát azok a zsidókeresztyének, akik a zsidóságot és a keresztyénséget azon az alapon, hogy a keresztyénség csak a zsidóságnak egy reformált alakja, kiegyeztetni igyekeztek. Ezek ellen harczolt Pál apostol. S a mikor e pogánykeresztyénség a keresztyénségben túlsúlyra vergődött, ezeket nevezték eretnekeknek. Ε nazarenusokkal teljesen azonosok voltak az első időkben az ebioníták vagyis szegények, akik csak Krisztusban voltak gazdagok. Csak akkor lett az ebioníta név is rossz hangzásúvá, amikor Irenaeus óta a regula fidei dogmatikai meghatározást nyert. Ettől fogva az ebionitákat többé nem nemzeti, hanem dogmatikai s nevezetesen christologiai eltérések választották el a hivatalos egyháztól. Mert ezek az ősi zsidó képzetekhez ragaszkodva a Messiás természetfeletti származását és istenségét elfogadni és vallani vonakodtak. Ebben az időben azonban amikor az ezen nazarénusok és ebioníták kezében lévő egyetlen evangélium (Irenaeus, Epifanius, Eusebius) keletkezésének nyomairól van szó, az ebioníták nem ezek az eretnekek, hanem a nazarenusokkal azonos, zsidókból lett keresztyének voltak (Eusebius bist. eccl. III. 25, s.). Ezen ebioníták vagy nazarenusoknak a fészke Palesztina északi és keleti része, Syria déli része és Cyprus szigetén is egy gyarmat (Resch. Agrapha 326). Hieronymus két példányát látta az ő evangéliumuknak. Az egyik a caesareai könyvtárban volt, a másikat pedig a syriai Berveában lakú nazarénusok adták oda neki leírás végett

1). l) Hieronymus de vir. ill. 3. azt mondja: „Máté, kit Lévinek is neveztek; és a ki vámszedőből lett apostollá, Júdeában elsőül irta meg a Krisztus evangéliumát héber nyelven és héber betűkkel azok számára, a kik a zsidók közül hittek; amelyet, hogy később ki fordított le görögre, nem eléggé bizo-