Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Szent-Ábrahámi Mihály, mint dogmatikus. Dr. Masznyik Endrétől

210 Dr. Masznyik Endre. ductio ad consuetum processum Fori ecclesiastici" czímű egyházi törvénykezési művét. Csak sovány vázlatot adtunk Szent-Ábrahámi működéséró'l, de ez is meggyó'zhet mindenkit arról, hogy ő a magyar evang. protestántismusnak minden körben és minden téren egyik legkiválóbb alakja, az unitárismusnak pedig egy magára álló hatalmas oszlopa. Érezték is ezt különösen az unitáriusok mindenha, de elismerték az 6' nagyságát mások s elismerte még az ellenség is. Ε szempontból különösen jellemző' Kozma Mihálynak következő' megjegyzése: „ki és milyen nagy volt ő és a természet és Isten mennyi ajándékát birta; a theologiai, humanisticai és bölcseimi tudományokban mennyi ismerettel bírt, tekintete és magatartása (authoritas et gravitas) az ország minden vallásfelekezetbeliének tiszteletét mennyire megtudta nyerni, mily sokkal (quam multis Parasangis) multa felül az ő igazgatása hivatalbeli valamennyi eló'dését: kitetszik onnan, hogy őt némely idegenek, gyűlölködő czélzással ugyan és nem illő, de őt nagyon kedvezőleg jellemző kifejezéssel, unitáriusok Istenének nevezték! Egyénisége pedig egyike volt a legrokonszenvesebbeknek. Puritán jellem, — erős akarat, alázatos, szerény, meleg, minden szépért, jóért hevülő önfeláldozó szív s mindenek felett fáradhatlan munkaerő. Fej érvári Sámuel, kolozsvári unitárius pap ígyen jellemezte a felette tartott beszédben: „Szent Pállal kész volt szolgálni mindenkinek; a czímeket szivéből gyűlölte, mint pap és tanár hasonlíthatlan volt munkabírásban és kötelességteljesítésben; az elsőt sohasem kerülte, az utóbbit mindég szentnek tartotta; mint pap és tanár óráit soha el nem mulasztotta, másra nem bízta, sőt gyakran betegen is istentiszteletet tartott, a szó- és tanszéken mintegy phoenixként mintegy megujult; gyakran elmondotta, hogy elpusztulna, ha tanítnia nem lehetne; őt az iskolától sem a reggeli öt óra (ekkor volt az ifjúság el-ő imája) sem zápor, sem sár sem semmi időviszontagság el nem tartóztatta; mint püspök százszemű Árgushoz, Atlashegyhez hasonlított; annyit dolgozott, hogy gyakran mondotta: csoda, hogy nevét el nem felejti; a vallás ellenségeivel szemben erős védőpaizs volt, szigorú, sőt kérlelhetetlen a feslett életű papok iránt, az ősi törvények és erkölcsök megtartója, a régi szokások tisztelője volt". De ne folytassuk tovább. A mi czélunkra ennyit is elég tudni róla. Hiszem és reménylem, akad férfiú hitsorsosai közt, a ki méltó emléket állit majd egyszer-akkor a derék nevének — s akkor ki fog tűnni, hogy Szent-Ábrahámi Mihály nemzeti művelődésünknek s irodalmunknak valóban egyik legkimagaslóbb alakja. Meghalt 1758. márcz. 31, Hol nyugszik, senki sem tudja, mert sírköve eltűnt. Csak feliratát őrizték meg, s azt Foszto-