Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. III. Daxer György dr.-tól
194 Dr. Daxer György. tozik. Azt ő róla sem akarták mondani, hogy ama theologiát minden pontjában képviseli. Szóval nemcsak azt a látszatot kelti, de ki is mondja, hogy a fó'superintendensek nyilatkozatukat visszavonták. Ε mellett természetesen el nem mulaszthatta, hogy rámutasson arra, hogy mi az ev. egyház krízisének oka. Semmi, mint a történeti theologia gyors fejló'dése, melynek következtében a szent Íráshoz való naiv bizalom, mely azelőtt a theol. tudomány és az ige hirdetésének szilárd alapja volt, eloszlott. A történeti tudomány feloszlatja a szent Írásról való „ama felfogást minden nem egészen korlátolt fejben," és pedig nem eredményeivel, hanem már módszerének a szent írásra való alkalmazásával. Szóval az érintkezés a tudománynyal ezen krízis oka és nagy a büszkesége, hogy a tudomány az ő részükön van. A fó'superintendensek sem hagyták annyiban a dolgot. Kijelentették Herrmann szavaira, hogy ó'k nem vontak vissza pásztorlevelükbó'l semmit, amint arra nem is volt okuk. A dolog — nem lehet tagadni — Herrmann és Rade szavai következtében, 1) személyes lett és így még Rade nyilatkozatát és végül a fó'superintendensek egy utolsó szavát vonta maga után. Már az apostolikumi harcz hevében felmerültek különbözó' óhajok, a melyek teljesítésétói a baj orvoslását várták. Ilyenek az egyház befolyásának emelése a tanárok kinevezésében, az egyház szabadságának és önállóságának növelése az állammal szemben. Ezen óhajok közül egyik sem ment teljesedésbe. Némi sikere azonban volt azon kívánságnak, hogy az egyetem theol. fakultásán olyan tanárokat is alkalmazzanak, akik az egyház hitvallásának álláspontján állanak A porosz közoktatásügyi miniszter el is határozta ily tanszék szervezését a berlini egyetemen. Az ellenfél csakhamar kitalálta az ily tanárok nevét — mintegy eló're is megbélyegezvén őket, mikor Gegen- vagy épen Straf-professoroknak nevezte. A czím, melyen az uj állást Berlinben szervezték, az volt, hogy akkor, mikor Harnackot Berlinbe hívták, új állást szerveztek számára, míg Semisch állását üresedésben hagyták. Ezt kellett tehát és akarták most betölteni, még pedig positiv irányú tanerővel. Meghívták tehát ezen állásra Kählert Haliéból, Cremert Greifswal dból, Seeberget Erlangenből, de egyik sem fogadta el. A liberális lapok már is örültek és gúnyosan jegyezték meg, hogy nincsenek positiv docensek. A „Kirchl. Anzeiger für *) Ezen állításunkat terjedelmesen nem bizonyíthatjuk, mert messze elvezetne tárgyunktól. Elég, ha rámutatunk Herrmann szavaira: „olyan egyházi hatóság, amely nyilvánosan elfoglalt álláspontját tántoríthatlanul fentartja, jobban tetszene nekem, mint oly fősuperintendensek, kik egy nyilvánosan kimondott sértő vádat magánúton visszavonnak." Szól aztán férfiakról az egyházi hatóságban, kik theol. miveltség nélkül szűkölködnek stb. Rade meg a fősuperintendensek utólagos korlátozásairól beszél, melyeket eszközöltek. Evvel tettüket minden erőtől és tekintélytől megfosztották.
