Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Fábri Gergely naplója. Payr Sándortól
Fábri Gergely naplója. 127 akaratát kérve. Meg is ígérte ez, hogy amennyit lelkiismeretének a törvénye megenged, annyit meg fog tenni. 29-én Abicht ajánlatával Keisert, az egyháztanács elnökét és a többi assessorokat kereste fel, akik mindannyian helyet adtak kérelmének. 31-én tudatták Fábrival, hogy a papi vizsgálat napja április 2-ikára van kitűzve. Neki kellett ezt április 1-én az egyháztanács összes tagjaival személyesen tudatnia s őket a papi vizsgálatra meghívnia, A többi lelkészeket pedig az egyházfi hívta össze. Bevégezvén Fábri e fáradságos munkát, az est beálltával buzgó imádságban kérte Istentől a Szentlélek segedelmét a másnapi vizsgálathoz. Éjjeli 11 órakor tért pihenni és semmi nagyobb gondtól nem gyötörve csendesen el is aludt. De álmot látott. Hadd mondja el ezt ő a maga szavaival. „Úgy láttam álmomban — írja naplójában — hogy egy hegyen fekete kígyók rohannak reám. Ε látványnak hatása alatt kardot rántva valamennyit elűztem és mardosásuktól teljesen megszabadítottam magamat. Az álmoknak ugyan nem nagy hitelt adok, de azt erősen állítom, hogy az ördög néha mai nap is kígyó alakjában üldözi szerszámaival Istennek kegyes híveit és háborgatja Istennek országát. Mind az által mit sem törődöm a támadásával, hanem a Szentlélek segedelmével megerősödve felöveztem magamat a szent szolgálatra. És szilárdan hiszem, hogy ebben Istennek igéjével, mely a kétélű fegyverhez hasonló, szerencsésen diadalt aratok az ördög birodalmán. Segíts meg. Uram, a te igéddel és légy velem a te üdvözítő kegyelmeddel a mi Urunk Jézus Krisztus által." Ha Fábri püspöknek későbbi szenvedéseire, fogságára, hivatalvesztésére és hajléktalan bujdosására gondolunk, ezeket a borús sejtelmeket igazoltaknak látjuk. De erős hitével meg is győzte a sátánt és hű maradt fogadásához. „Április 2-ikán — írja tovább naplóját — a Szentlélektől vezetve d. e. 10 órakor megjelentem a vizsgálaton. Abicht superintendens examinált, aki legelőször is az első zsoltárt olvastatta el velem eredeti szövegében s azután lefordíttatta. Ezt megtevén azt kérdezte tőlem, hogy a kegyeseknek milyen boldogsága értetődik e helyen ? Felelém : lelki és testi. És milyen lesz az utolsó ítélet ? — kérdezé tovább. Felelém: általános és kinek-kinek rész szerint való ítélete leszen a halála után. „Azután áttért az Ágostai Hitvallás VIII. artikulusára. Az egyházról általánosságban és a meghatározásáról szólottam. Azután a gonosz és ujjá nem született egyházi szolgákról, ezeknek tudományáról és szolgálatáról. Ez alkalommal Máté 23. fejezetében azt a helyet ütötte fel, mely a Mózes székében ülő farizeusokról szól. Utoljára az urvacsoráról szóló artikulusra tért át és a kálvinisták antithesisét kérdezte.