Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Fábri Gergely naplója. Payr Sándortól

Payr Sándor. Fábri Gergely naplója. 125 Fábri e szerint születési évéig visszamenve jegyezte fel a fontosabb egyházi és politikai eseményeket, úgy a külföldieket, mint a hazaiakat. Már tanuló korában naplót vezetett, jegyzeteit azután 1734ben gyó'ri káplán és tanár korában rendbe szedte és letisztázta. Csak azt lehet sajnálni, hogy ez évvel azután a napló félbe is szakad. Valószínű, hogy tovább is folytatta feljegyzéseit, de ezeknek letisztázására mint vadosfai lelkésznek, dunántuli kerületi jegyzőnek és utóbb püspöknek többé nem volt ideje. így ő a vastag könyvnek csak első tíz lapját irta tele igen apró, ma már nagyon nehezen olvasható betűkkel. A többi lapokat Bozzaynak és Braunmüllernek szintén eléggé érdekes feljegyzései töltik be. I. A naplóból azok az adatok érdekelnek bennünket legközelebbről, amelyek Fábrinak saját életére vonatkoznak, s a melyeket az egyháztörténelem eddig nem ismert. Mindeddig születési éve sem volt ismeretes. Most tudjuk, hogy 1707. évi julius havában született Osgyánban. Feljegyezte első tanítóinak nevét is. 1712-ben bizonyos Ivankovics volt az első mestere. 1713-ban már Taxner László rektortól tanulta a Donatust. 1714-ben Áldási Pál és 1717-ben Farkas György avatta be a syntaxis, poesis és rhetorika titkaiba. Mindezek osgijáni tanítók voltak, akik, mint látjuk, középiskolai tárgyakat is adtak elő. 1722-ben szeptember 7-én Késmárkra vitték a német nyelv elsajátítása végett. Itt az első évben Cornides Mártonnál lakott és Lendvai Péter helyettes igazgató volt a tanára. A következő évben Sponer Antal városi jegyző és tanácsos házába kerül, hol három évet tölt s ez idő alatt a jeles Buchholtz György a tanára. 1726-ban, julius havában a 19 éves ifjút Draveczky Imre és Berzeviczy Boldizsár hívta udvarába Draveczbe tanítónak (praeceptor publicus). Örömmel írja itteni tartózkodásáról: „Res meae singulariter sucessere, confluxus enim insignis illic fűit nobilium filiorum." Érdekes adat ez a XVIII. század neveléstörténetéhez is. De hosszabb ideig még sem érezte jól magát az előkelő uri környezetben, mert már a következő év augusztus havában ezt írja: „Valedixi aulae secundum illud: exeat ex aula, qui vult esse pius." Most Győr felé vette az útját tanulmányainak folytatása végett. Jóhírű lehetett ekkor az evangélikusok győri gymnáziuma, hogy ilyen tanítóságot próbált húsz éves tehetséges ifjú is felkereste. Itt a tudós Szászki-Tomka János és Perlaky József voltak a tanárai. Alig maradt azonban háromnegyed évig, a