Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

122 Dr. Daxer György. ki lelkészi állást akar elnyerni, hívő keresztyénnek kell lenni. Ezt azonban nem avval mutatja ki, ha kijelenti, hogy egyetért az egyház hitvallásával, hanem csak úgy, ha saját hitét tudja kifejezni. Csak az léphessen egyházi hivatalba, aki a fősuperintendensek előtt saját hitének vallásával keresztyénnek bizonyul. Persze a fősuperintendenseknek nem szabad akkor mint pártembereknek és theologusoknak szerepelni. Amit követelhetnek, az, hogy valaki keresztyén legyen és oly gondolatai legyenek, a melyek nélkül a megváltott ember belső élete lehetetlen. A hitismeret természetesen ezen túl is fejlődik. De minél tovább halad, annál sajátosabb alakot ölt és annál kevésbbé egyeznek különböző keresztyéneknek gondolatai. Azért nem lehet ezen gondolatok valamely összegét feltételül szabni arra, hogy valaki egyházi hivatalt vállalhasson. Nem lehet tőle azt sem követelni, hogy fejlettebb hitismerete legyen, mint az egyház tagjainak, csak azt, hogy ismerje a hit lényegét, amint azt elnyerhetni, ha a kételyeken átmentünk. A hitismeret bizonyos nagyságát, amint azt valamely hitvallás megjelöli, sem lehet a hitjelölttől kívánni. Avval azt követeljük, hogy egy másoktól fogalmazott hitvallást saját meggyőződésének kifejezéséül adjon ki. Evvel sok őszinte embert visszariasztunk, a gyengéket arra bírjuk, hogy lelkiismeretüket beszennyezzék és a lelkiismeretleneknek tág kaput nyitunk az egyházi hivatalokba. — De az egyház hitvallását is védeni kell; az apostolikumot is. Az még ma a legtöbb keresztyénre nézve hitével összeforrt szokás. Azt a hitet fejezi ki, mely minket is keresztyénekké tesz. Azért használhatjuk és ha a hitvallásban, melyet „wir mitsprechen", oly kifejezések vannak, melyeket mi hitünk kifejezésére nem választanánk, ezen gyökerében ragadjuk meg azt. így minden mondatával egyetérthetünk. Ha most oly keresztyénnel van dolgunk, aki megszokásból hisz, annak megmagyarázzuk azt, mi az ő hitvallásának Startalma. Oly keresztyénnek pedig, aki ezen „szokásból való keresztyénségből kiesett" magyarázzuk meg, hogy egyedül Krisztusra helyezze bizalmát — akkor bírja azt, amit a hitvallás kifejez. Tehát becsülje meg a hitjelölt a hitvallást és tudja mint hitvallást magyarázni. Ez a harmadik követelmény. Ezeket szabad a hitjelölttől kívánni, ha az egyházi hivatalba lép, de mást nem, ami abba a kísértésbe hozza, hogy maga csinálja meg magának azt, ami neki azon hitből hiányzik, melyet tőle kívánnak. Evvel megöljük a hitet. Azért ezt meg kell akadályozni. Erről van szó az apostolikumi vitában. A rendelet tehát egyik félnek tetszését sem tudta egészen megnyerni. „Niemand war ganz damit zufrieden, aber ebenso war auch fast niemand damit ganz unzufrieden" — írja a Chronik d. ch. Welt (1893. évf. 15.) De az nem is csoda, ha a rendeletet figyelemmel elolvassuk. A Chronik der ehr. Welt