Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
A Babel-Bibelvita. I. Hornyánszky Aladártól
A Bábel-Bibelvita. 9 szószerint úgy, de hasonlóan beszélték el a legrégibb kor eseményeit mint a Jordán környékén a Libanon tövében. Hol a hasonlóságot nem lehet még elegendőképen kimutatni, ott az ékiratok töredékes volta a hibás. A jövőnek bizonyára sikerülni fog a fogyatékosságot pótolni. Fontos, hogy a babyloniai legendák sokkal terjedelmesebbek mint az írás közleményei. Anyaguk is gazdagabb. Dibbarra tetteiről, Izdubar kalandjairól, melyek oly nagy helyet foglalnak el a babyloniai hagyományban, az írás vagy semmit vagy alig valamit őrizett meg. Az eredetiség és függés kérdéséről Smith nem akar nyilatkozni. „Megelégszem annak kiemelésével — írja munkája végén —, hogy a hagyományok tartalma nemcsak a babyloniai feliratok, de a biblia szövege szerint is az Eufrát völgy szomzédságához és pedig különösen Babyloniához fűződik .... De a további kutatások eredményét kell bevárnunk, hogy e mondák vándorlásának és változásának történetéről valami biztosat állíthassunk". 1) Abból, amit Smith munkája felölel, a már elmondott özönvíztörténeten kivül két részlet érdekel itt közelebbről. Az egyik a teremtés, a másik a bűnbeesés története. Mindkettőnek jelentékeny szerep jutott a Bábel-Bibelvitában és mindkettőt Smith tette legelőször megbeszélés tárgyává. Az ékiratokon olvasható teremtésmt/thos ouvertureje nem a szellemnek a vizek felett lebegése, sem az isteni parancsszó, hanem zűrzavar, harcz és félelmetes háborúság. Mindeneket megelőzőleg egyedül Tihámat létezett, a mindenségnek anyja, a chaotikus víztömeg, melyet tengeri szörnyeteg formájában ír le a babyloniai phantázia. Ekkor keletkeztek az Istenek. Lahmu és Lahamu, Ansar és Kisar és a többiek, amint egymás után következnek. De Tihamat fellázadt az új Istenek ellen Az ok, mely őt e lépésre indította, nem mondható meg. A táblának azon része, mely az összeütközés miértjéről referált, hiányzik. Csak az előkészületekről értesül az olvasó. Tihámat csodás lényeket teremtett, óriási kígyókat, sárkányokat, skorpio- és halembereket, ezek voltak az ő segítő társai. (I. tábla.) Az Isteneket a veszedelem láttára rettegés fogta el. Anuhoz fordultak, védné meg őket, Anu azonban nem mert a kétes harczra vállalkozni. Egyedül BelMarduk mutatkozott hajlandónak, Tihfimattal szembeszállni. De egy feltételt kötött ki. Ismerje el őt az Istenek collégiuma a legkiválóbbnak és biztosítsa neki a sorsmegállapítás jogát. (II. t.) Az Istenek tanácsra gyűltek össze. Miután fényes lakomát tartottak (III. t.), beleegyeztek, hogy Bel-Marduk legyen ezentúl vezetőjük és hogy az ő szava bírjon legnagyobb súlylyal minden kérdés eldöntésében. Bel-Marduk már most felkészült a harczra. ') Chaiu. Gen. ρ. 254. 255.
